A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek
A méregkeverő asszonyok pere Kezdett nyugvópontjára térni a bűnügyi krónikákban is párját ritkító Kóti- féle gyilkosság, amikor városunkban olyan hírek keltek szárnyra, melyek a Borgiák és Mediciek korát juttatták mindenki eszébe. A szenzációs bűnesemények Vásárhely társadalmi, munkás- és közerkölcsi viszonyaiban gyökereztek az 1897-1900-as években, állapította meg Dobák Béla főügyész a méregkeverők perének végtárgyalásán tartott vádbeszédében. Kifejtette, hogy a város alsóbb néposztálya bizonyos nagyzási hóbortban szenved. Ez a nagyzási hóbort kifejlesztette a proletárok óriási tömegét, akiknek szívében kifejlődött a nyerészkedési vágy és a spekuláció. Az iparosok temetkezési társulatoknál elnökök, pénztárosok lettek, elhagyták mesterségüket: kocsmárossá, bormérővé, szatóccsá váltak.6 A városban ebben az időben gomba módjára szaporodtak a temetkezési társulatok. Ezek élén derék, becsületes - nem egy esetben - úriemberek álltak. Tág tere nyílt a spekulációnak. Jáger Mari, a mérgeket és azok hatását kitűnően ismerő, angyalcsináló vénasszony „átlátott a szitán”, felismerte a temetkezési társulatok szervezetében lévő számos hibát, és igyekezett azt Szappanos Judittal - aki egy temetkezési társulati szolga felesége volt - saját céljaira kihasználni. Száz forint volt rendszeresen Szalai Jáger Mari vérdíja. Ennyiért gyártotta és adta a mérget, aztán példátlan hidegvérrel adagolták áldozatoknak, akiket 7-8, esetenként 18 temetkezési vállalatnál is bebiztosítottak 1.000-E500 forint erejéig. A halálesetekre spekulált, kezében méregpohárral játszotta a gondviselés szerepét. 1895-ben halt meg Kóti Julianna, akit 18 temetkezési társulathoz írattak be. Ez keltette fel Zsarkó Sándornak, az egyik temetkezési társulat elnökének gyanúját. Póka László rendőrkapitányhoz és Privitzer József rendörhadnagy- hoz is eljutott a hír Jáger Mari gyanús ténykedéséről. Akkor gyorsultak fel az események, amikor Jferman Béla bejelentette, hogy a 31 éves Kóti Juliannát megmérgezték. A nyomozás során bizonyítást nyert, hogy a közeli rokon, „gyámolító” nélkül élő Kóti Juliannát 1894 tavaszán Gulyás Kis Sámuel helybeli szabómester házába fogadta azzal a feltétellel, hogy beírathatja „egynéhány” temetkezési társulatba. Az ebben az időben a temetkezési társidatok elsősorban a szegényebbek temetkezési költségeit biztosították. A biztosítottak egészségi állapotát szakértő orvosokkal nem minden esetben vizsgáltatták meg. Sokszor arról sem győződtek meg, hogy egyáltalában létezik-e az illető. Felületességük tette 6 Uo. 1897. júl. 20. 399
