A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek
Nem. Mikor a lányom férjhez ment, akkor adtam neki három darabot, hogy’ váltsa fel Mindig magamnál tartottam, ha kéri valaki, visszaadhassam neki. Maguk tudtak Kótiék meggyilkolásáról és arról, hogy aranyak vesztek el. Nem gondolták, hogy a talált pénzek a gyilkosságból származnak? Miért nem tettek feljelentést? Kérem, alkalmunk sem volt rá. Mit csinált Kótiné a kúpnál? Keresgélt. Én és a lányom néztük a ház sarkától. ÜGYÉSZ: Bontotta Kótiné a kukoricakúpot vagy igazgatta? Bontotta Csányi Józsefet is arról kérdezte kihallgatása kezdetén az elnök, hogy mit tud az aranyakról. ,yizok megtalálásáról semmit. 1895. február 4-én vettem el a feleségemet. Két hetes házasok voltunk, mikor kaptunk három aranyat. Én beváltottam, s kivittem a pénzt, s akkor megint kaptunk hármat. Ezeket hazavittem. Nem kérdezte meg az ipát, hogy hol szerezte az aranyakat? Azt mondta, hogy találta, régi pénzek ezek. Hallott maga a Kóti-féle gyilkosságról? Mikor az történt, én katona voltam.” Kihallgatták még Köti Istvánék volt udvarosát, az öreg Kovács Jánost is, aki lényegtelen dolgokat mondott. Utána következett Varga Sándor, a legsúlyosabb vallomást tevő tanú. „Beszélt-e magával bizalmasan Kóti hnréné? Igen. Azt mondotta, hogy pusztítsam el az öregeket, ad annyi pénzt, hogy megélhetek belőle holtomig. Bár nagyon szegény vagyok, de én nem vállaltam magamra. Ezt egy vasárnap éjjel mondotta nekem az udvaron és kínált revolverrel. Látta a revolvert? Nem, mert egy kék rongyba volt göngyölve. Hány óra volt akkor? Éjfél előtt tizenegy. Mégis látta, hogy a rongy kék volt? Úgy vélekedem, hogy kék volt. Azelőtt is beszélt magával az öregek elpusztításáról? Beszélt kétszer is. Mért nem jelentette a szándékot a rendőrségnek? Nem tudok írást, nem volt ahhoz való eszem. Mennyivel történt a gyilkosság előtt, hogy bíztatta magát a tett elkövetésére? Mintegy hat hónappal, de én nem szóltam soha senkinek. Magát nem idézték meg a múltkor, mért nem jelentkezett önként tanúságtételre? 396
