A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - BALOG GÁBOR: Későromantikus építészeti emlékek Vásárhelyen, 1870-1881
A ház története, különösen egykori tulajdonosainak váltakozása további kutatásokat kíván, az viszont egyre inkább bizonyossá válik, hogy egy igen jelentős, ám eddig méltánytalanul mellőzött épületről van szó. Nem vették észre azok, akiknek észre kellett volna venniük, elfordították tekintetüket. S sokan ma is eltakarják szemeiket az. épület homlokzatának borzalmas állapotát látva. A vakolat sok helyen hiányzik és folyamatosan hullik. A homlokzatot egykor legjobban ékesítő, a középső ablak szemöldökpárkányán nyugvó nagy levéldíszítés már régen nincs a helyén, a járdára leomolva darabokra tört szét. így aztán nemcsak ez a városközpont egyik legértékesebb épülete, hanem nyugodtan állíthatjuk: a legromosabb is. Pedig nem sokon múlott, hogy az 1960-as, 70-es években le nem bontották, ez is nem a Beregi-, Keleti-paloták vagy a Gazdasági Egyesület székházának sorsára jutott, és helyére nem egy, a régi városképhez nem kapcsolódó individualista épület került. Meglétét azonban ennek ellenére sem értékelik. Halaszthatatlanná vált felújításához továbbra is hiányzik a politikai akaratelhatározás. Hiányzik a szándék, hiányzik az odafigyelés... A ház leromlott állagáról cikk jelent meg a 2006. október 18-i Délvilágban, Szégyenfolt a belvárosban címmel. Az írás kétszer is „barokkénak nevezi az épületet (noha a barokk eleve 18. századi stílus), valamint állítja, hogy azt a Hódmezővásárhelyi Népbank 1882-ben építette (noha már akkor állt, mikor a Népbank még csak meg sem alakult). Almási István alpolgármesternek az újságcikkben szereplő városvezetői megnyilatkozása, miszerint „a felújításra csak akkor van esély, ha a lakók [...] közösen pályáznak a lakáscélú helyi támogatásra”, épp olyan, mintha azon nem is a városközpont legrégibb palotájának sorsa múlna, hanem mondjuk egy városszéli putrié. Petőfi utca 2. 1870-ben építtette Beller Lőrinc szabó, katolikus egyházfi. A tekintélyes polgár 1872-től a helybeli katolikus egyház ellenőri és tanácsosi tisztségét töltötte be, s a közösség bizalmának eredményeként 1870-től a városi közgyűlésben, 1873-tól pedig a törvényhatósági bizottságban képviselte a vásárhelyi iparososztályt. 1870. április 25-én a Petőfi utca 2. és 4. számú házak helyén állott telket két részre osztották: a 2. szám alatti résztelken Beller Lőrinc, a 4. szám alatt Krim István építkezési helyét jelölték ki. A tanács két, az utcáról egyenlő hosszúságú épület felépítésére adott engedélyt, melyek a Beller és a Krim családok közötti megegyezéssel, „közös falra készül”-tek.6 A (földszintes) Beller-ház még abban az évben felépült. 6 CSML HL Tan. jkv. 413/1870. 342
