A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - BARACS GABRIELLA: Miért maradt kisebbségben a szociáldemokrata lista Hódmezővásárhelyen 1939-ben?

Osváth József igazgatóval, hogy megszerveznek egy telephelyet, amelyen gyékényből és csuhéjból font, vászonpántokkal ellátott szandálokat és gyékény fűrdöpapucsokat gyártanak a budapesti szövetkezet részére. A budapesti szövetkezet megvette a Takács szomszédságában lévő házat, amelynek udvarán és helyiségében folyt a munka, a gyékények és az egyes munkafázisok kiadása és bevétele. A teljes munkamenetet Takácsné vezette, férje csak a földeken lévő gyékény megvásárlásában segédkezett. Takács egyébként csak kis gazdasága és a hozzá forduló munkásság ügyeit intézte.

Közben Magyarország 1941. június 27-én belépett a Szovjetunió elleni háborúba. A baloldali mozgalmak elleni intézkedés megmutatta, hogy a nyilvános politikai fellépés lehetősége megszűnt. Ezt a korlátot próbálták áttömi a helyi mozgalom vezetői is Takács Ferenc részvételével, a még lehetséges formák felhasználásával.

Eleinte oktatásokat szerveztek, majd kulturális előadásokat. Az

1942. március 9-én hatalomra került Kállay-kormány szabadabb mozgási lehetőséget biztosított a szociáldemokrata pártnak is. Ennek hatására megélénkült a mozgalmi élet a megye területén. Újjászerveződtek és aktívabbá váltak a pártszervezetek. Fellendült a Munkásotthon látogatottsága, az ott folyó spontán és szervezett politizálás, amelynek tárgya nemcsak az adott politikai helyzet megvitatása, hanem a kibontakozás, a jövő útja is. Ezen a téren kiemelkedő munkát végzett Karácsonyi Ferenc, a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének volt titkára és Takács Ferenc, akit a belügyminiszterhez küldött rendőrkapitányi jelentés az itteni párt szellemi irányítójának és vezetőjének nevez. 1943 végén a Munkásotthonba naponta 100-120 ember gyűlt össze, és nyíltan hangoztatta az angol-orosz győzelembe vetett hitét.

Takács Ferenc lakásán időnként összegyűltek a falukutató népi írók, ahol kulturális, irodalmi vitát folytattak. Ezeken az összejöveteleken rendszeresen részt vettek: Kovács Imre, Erdei Ferenc írók, Pákozdy Ferenc, Galyasi Miklós költők, Faragó Sándor újságíró, valamint Vöröss István költő és néhány gimnáziumi tanár, köztük Paku Imre későbbi irodalomtörténész is. Baloldali szellemben folyó irodalmi vitára gyakran összejöttek Simonka Sándor görögkeleti kántor lakásán is, de legtöbbször Galyasi Miklós Kinizsi utcai házában, ahol a városba érkező mindennemű kulturális esemény meghívottja megje118