A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - BALOG GABOR: A városi jog megszerzése, a rendezett tanács bevezetése Hódmezővásárhelyen, 1848-1849. április

12-én kelt írása. „Városunk kormányát tehát egészen új kezekbe tette át a nép bizodalma, és mi erősen hisszük, hogy hivatalnokainkban csalódni nem fogunk; iijú tisztviselőink erélyessége kezeskednek nekünk e részben; mi csak szerencsét és türelmet kívánunk terhes pályájukhoz.”102

A tanács megalakulása után a képviselők választására került sor. „A képviselőtestület tagjai kijelelés nélkül választatnak. ...Képviselőül a város bármely telepedett lakosa törvényesen bevett valláskülönbség nélkül megválasztható.” (18, 24. §) A képviselőválasztásnál tehát a város minden lakosa - habár szavazati joggal nem, de - választhatósággal rendelkezett. Képviselővé azonban többségben - 4 lelkész kivételével - olyan személyek váltak, kik a választásokon szavazhattak is, azaz az aktív választójoggal bírók csoportja inkább saját tagjai közül választott. A képviselőtestület megválasztása jelölés nélkül történt, valószínűleg minden választópolgár külön-külön annyi nevet írt fel egy „szavazó ív”-re, ahány városi képviselőt a törvény alapján lehetett választani, és az e számnak megfelelő legtöbb szavazatot kapott személy lett képviselő. (Az 1849-es képviselőválasztásról semmi nem maradt fenn.)

„A képviselőtestület... nagy városokban legalább 157 tagból áll. ...az első 30.000 számon felül minden 800 lakos után az első 157 képviselőhez adtatik egy képviselő.” (21., 22. §) A vásárhelyi képviselőtestületbe - következésképp - a város 39 549 lakosára 168 főt kellett választani, így minden harmadik választópolgár képviselővé vált, és minden 235 lakosra jutott egy képviselő (napjainkban 3500- ra!). Hódmezővásárhely első képviselő-testületében kb. 80 fő (kevesebb, mint a fele) volt csak gazdálkodó, és legalább 65 iparos, valamint kereskedő. Ez az arány később is megmaradt: 1870-ben (a 3. képviselőtestületben) 75 gazdára 70 iparos, kereskedő esett. E jelenség Garzó Imrének is feltűnt, „túlnyomó képviselettel bír az iparososztály - írja -, lévén az majdnem egyenlő a gazdálkodó osztályéval”.103 Az iparosok, kereskedők aránya tehát a gazdákhoz képest majdnem 50% volt a képviselőtestületben, ez jóval több mint az össz102 Közlöny, 1849. ápr. 18.

103 HSz, 1870. 4. füzet.

80