A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
TANULMÁNYOK - BALOG GABOR: A városi jog megszerzése, a rendezett tanács bevezetése Hódmezővásárhelyen, 1848-1849. április
1848 előtti „szabadelvű ellenzék itten vezéré”-t,38 Csongrád megye másodalispánját, első polgármesterévé pedig Szabó Mihály nemzetőr századost választották. A tanácsválasztások 1849-ig népgyűlés útján, ettől kezdve pedig csak - az igen magas vagyoni cenzusú - rendezett tanácsi választójoggal rendelkezők által folytak le. A város önkormányzatában történő legszembeötlőbb, korszakhatárt jelentő változás a népképviselet bevezetése volt, melynek során a népgyülésből közgyűlés lett, azaz a mennyiséget felváltotta a minőség. Ez azonban sokakat sértett, hiszen a közgyűlés tagjain kívül a korábbi népgyüléseken a fontosabb ügyek vitelében közvetlenül, szavazással is részt vevők ezután - ilyen formában - már nem szólhattak bele a döntésekbe. Politikai akaratukat a képviselők közvetítették a közgyűlés vagy a tanács felé, habár ezek ülése a törvény értelmében nyilvános volt. Szerepük, amelyet már nem nevezhetünk részvételnek, a gyakorlatban többnyire csupán a rendezett tanács (tanács és képviselőtestület) megválasztására szorult, e jogosultsággal azonban a népgyülés esetleges tagjainak fele sem bírt. A XXIII. te. a város körülbelül 500 lakosának adott csak helyhatósági választójogot, akik - többségében közülük - 168 képviselőt választottak. Ha a népet - a népképviselet fogalmából kiindulva - úgy próbáljuk meghatározni, hogy azon kizárólag csak a képviselőket választók csoportját értjük, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy az összlakosságnak csupán 1,26%-át tekintették szűkebb értelemben vett „nép”-nek. Ezt a kisszámú kört, ahová csak a legvagyonosabbak tartozhattak - nézetünk szerint - lehetetlenség népnek tekinteni, sok esetben ugyanis - kivált Hódmezővásárhelyen - nem lehet a leggazdagabbakat a legjobbaknak venni, mivel a város a nép. A nép azonban nem egyenlő a primitív csőcselékkel, az ugyanis nem más, mint a polgárok közössége; polgár pedig csak az lehet, aki elegendő méltósággal rendelkezik ahhoz - függetlenül attól, hogy erre lehetőséget adnak-e neki, vagy sem -, hogy a közügyekben (a közösség ügyeiben) részt vegyen. Ennek megfelelően a törvény lehetővé tette (XXIII. te. 20. §), hogy „képviselőül a város bármely telepedett 38 SZEREMLEI Sámuel Hl. 541. 53
