A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - BALOG GABOR: A városi jog megszerzése, a rendezett tanács bevezetése Hódmezővásárhelyen, 1848-1849. április

után az ott lévő tekintélyesebb, vagyonosabb polgárok neveit is felsorolták: 1848. június 1-jén 43-at, november 26-án 68-at és 1849. március 16-án 38 főt. Ezután a többi résztvevőre való utalásként csak azt írták, hogy „és több számú lakosok”, vagy „és az udvar telve lakosokkal.”12 A gyűléseket és a választásokat az akkori városháza udvarán tartották, ide akár több mint 1200 ember befért.13 Az 1848. december 31-ei tisztújításon összesen 667 szavazatot számoltak össze,14 15 ebből következően a népgyűléseken általában ennél kevesebben, körülbelül félezren lehettek. Ha ezt a számot vesszük a résztvevők kilétének megállapításához, akkor egyértelműen kitűnik, hogy döntően azokról a (foglalkozásukra való tekintet nélkül) vagyonosabb - az összlakossághoz képest kis csoportot alkotó - polgárokról van szó, akik nem sokkal később (1849 márciusában) választójogot kaptak, és akik közül ekkor sokan képviselőkké is váltak.

Vásárhelyt a feudális kor végéig az egyes felsőbbségek gyakorta csak „községinek nevezték, mivel a Habsburg-Magyarország állami szervezetébe a mezővárosokat is alapjában csupán mint jobbágyközséget illesztették bele. E jogállásnak megfelelően önkormányzata két testületi szervből: a népgyűlésből és a tanácsból állt. A népgyűlés volt az a testület, amely a várost kormányozta (sokszor inkább csak elvben), a tanács pedig amely - többek között - a népgyülés döntéseit végrehajtotta. A tanács hatásköre egyébként a lokális lét minden ágát magában foglalta, kiterjedt - egyebek mellett - igazságszolgáltatási, igazgatási, rendészeti és gazdasági ügyekre is.'5

A tanács esküdtekből és tisztviselőkből állt, üléseit a bíró vezette. A fontosabb tisztviselők a korszak végén a következők voltak: esküdt-bíró (más néven számadó), törvénybíró, jegyzők, ügyész vagy „város ügyvédje”, kapitány, adószedő, árvagyám. A nép maga választotta meg nemcsak a végrehajtó hatalom vezetőjét, a bírót, hanem annak tagjait is: az esküdteket és több tisztviselőt (törvénybírót, jegyzőket, árvagyámot). Erre népgyűlés útján megrendezett, évenként

12 CSML HLNépgy.jkv. 1848:560., 694.; 1849. márc. 16.

13 CSML HL Választási iratok (a továbbiakban Vál. ir.), 1848.

14 CSML HL Népgy. jkv. 1848. dec. 31.

15 CSIZMADIA Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Budapest, 1976. 55-56.

46