A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
TANULMÁNYOK - BARACS GABRIELLA: A gabonatárolás hagyományai a Dél-Alföldön
- körte alakú verem, az előzőnél sokkal nagyobb biztonságot nyújtott. A sírvermet csak nagy termés esetén, rövid időre alkalmazták, mert nem lehetett a levegőtől teljesen elzárni. A körte alakú vermeket a veremvágók készítették. Vederrel kimerték a földet, majd szalmával cserepessé égették az oldalát. Alaposan kiszellőztették, szalmával kibélelték, beleöntötték a gabonát. Évtizedekig elállt benne a szem, ha a víz nem verte fel. Uradalmak téglával falazott, kitapasztott és elsimított vermeket is készítettek. A verem száját szalmával, homokkal, hamuval zárták el. A vermeket az udvaron, szemben a ház bejáratával, az utcán, közvetlenül az ablak alatt ásták. Az Alföldön a 18. századtól 4-5 m magas föld feletti építményeket emeltek. A nagyobb parasztgazdaságok különálló épületeket, magtárakat emeltettek nagy mennyiségű gabonájuk elraktározására. Az ilyen sár- és téglaépítményekkel elsősorban az Alföldön találkozunk, a vermeket váltották fel ezekkel. A tanyás területeken a gazda a falusi vagy városi háza udvarán emeltette a magtárát. Véggel az utcára épültek, belsejét deszkával rekeszekre osztották. Alul egy felhúzható nyíláson vékába eresztették ki a gabonát, abból öntötték át a zsákokba. A magyarság néprajza I. kötete A magyarság tárgyi néprajza című részének Gazdasági melléképületek c. fejezete így ír: „E melléképületek nagyobb részben a szoros értelemben vett telken, lakon, [...] kisebb részben a kertben vagy a határban állanak. [...] A csűrök legtöbbje már csak a tűzveszély miatt is szabadon meredeznek a telek lábjában.” A melléképületek második csoportjába tartoznak: a termés betakarítására való raktárak (gabonások, hombárok, górék, pajták). „Néha egészen olyanok mint valami hajdankori, ódivatú ház. Az alföldi sövényfonásos talpas hombárok régi építkezésünk hírmondói.” (p. 231-245.) 39
