A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Vásárhelyi állat- és kirakodóvásárok, 1910-1960
hajtani s bizony egy órányi körbejárkálás, tolás-vonás után remegett a gyerekek ina, s kóválygott a fejük. Munkadíjuk húsz fillér volt félnapra. Plusz minden tíz menet után ingyen egy menet, melyet a tulajdonos nyolc fillérrel megválthatott. ”93 1935 A Jézus-napi vásár a nagy hófúvás miatt gyenge vásár volt. „Felhajtottak lovat helyből 410 db-ot, vidékről 85 db-ot, szarvasmarhát helyből 695 db-ot, vidékről 119 db-ot, sertést helyből 1.220 db-ot, vidékről 345 db-ot, juhot helyből 65 db-ot, vidékről 20 db-ot. Vágómarha kilóját 30-40 fillérért, hízott sertés kilóját 50-60 fillérért, 6 hónapos süldő párját 20—25 pengőért, hátas lovat 250-300 pengőért, szalonnának kilóját 1 pengő 20 fillér - 1 pengő 50 fillérért adták. ”94 A József-napi vásárra „felhajtottak lovat helyből 1.321 db-ot, vidékről 841 db-ot, szarvasmarhát helyből 1.857 db-ot, vidékről 303 db-ot, sertést helyből 2.116 db-ot, vidékről 310 db-ot, juhot 23 db-ot. Az árak azonosak voltak az elmúlt vásár áraival. Ez a vásár nagy jelentőségű vásár volt Badár János életében. Hogy ki volt ez a Badár János? Hát azt nem sokan tudták. Akik ismerték, azok tudták, hogy szorgalmas ember, árendás kistanyás, ki látástól vakulásig dolgozik, s egyetlen célja van, az pedig nem más, mint egy ló, hogy ne kelljen mindig lóért kuncsorognia, ha szántani akar. Gyűjtötték is szorgalmasan az asszonnyal a filléreket. A gazdasági világválság éveiben, még távolabb látszott kerülni a nagy óhaj. Ünneplőbe öltözve indultak az asszonnyal a vásárba. A vásár vaskorlátos fele tarkállott az emberektől és az állatok sokaságától. Szép számmal voltak ott élénk mozgású meleg vérű lovak, és hideg vérűek egyaránt. Badár János hozzáértő szemmel mustrálgatta a lovakat. Egyiket drágállotta, a másikat leszólta, míg nem végül egyik parasztkocsi saroglyájához kötve felfedezett egy derest és egy pejt egymás mellett. Eladók? - kérdezte, miután tüzetesen megvizsgálta a lovakat. Az - hangzott a rövid válasz. Mire tartja őket? Az a kettő ezör pöngő. Hüh, a teremburáját, nem lőhetne ócsóbér? - kezdte az alkut Badár. Láthatja, nem elkótyavetyélni valók ezök. Ögyébként sem adom oda mindönkinek. Ha mögvöszi adom, mer röndösnek látszik. Hirtelen ott termett egy ragyás képű kupec, karjára akasztott görbe, szeges végű bottal s már mondta is. Ha nem borsos az áruk, gyühet az egyezködés. Ha az lönne, dűlőre jutunk úgyis az alkuba. Megszólalt Badár is a feje búbjára tolt kalap alól. Kend möhet Isten hírivei. 93 Uo. 1934. okt. 16. 94 Uo. 1935. jan. 12. 327