A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

ÉVFORDULÓ - JÁNOSI GYÖRGY: Egy fiatal tanár az 1956-os forradalomban. Beszélgetés özv. Felletár Bélánéval

fizikai munkát végzett az erdőgazdaságnál, dolgozott szálastakar- mány-telepen, s volt cséplőmunkás is.

Volt-e lehetőség tiltakozni?- Férjem az elbocsátása után munkaviszony-helyreállítási pert indított a városi bíróságon. Ezt első fokon természetesen elbukta; igaz, a traktorosból lett bírótól - aki egyébként a megye egyetlen halálos ítéletét hozta Szegeden, Kovács József ellen - nem is várhatott mást. Ezzel szemben aztán a megyei bíróság megsemmisítette a helyi hatalommal összefonódott vásárhelyi bíróság ítéletét, és bíztatta a férjemet a per folytatására. A dolgok mégis másként alakultak. Újabb elsőfokú elmarasztalás után, mielőtt fellebbezését beadhatta volna, letartóztatták. A helyi fegyelmi bizottság munkája látszólag udvariasnak tűnt, de mégis érezhető volt, hogy az egész merő formalitás csupán, a forradalomban részt vett tanárok sorsát előre eldöntötték. A fegyelmi bizottságban sajnos tanárok is részt vettek, pl. V. E., aki később a József Attila Általános Iskola igazgatója lett. A főbüntetés mellett öt pedagógust preventív őrizetbe vétel címén le is tartóztattak: Moldvay Győzőt (aki a forradalom idején Nemzeti Újság címmel új lapot indított Vásárhelyen, és mindvégig hü maradt a forradalomhoz), Nikolin Évát, Surinya Antalt, Hidi Mihályt és Felletár Bélát. 1956 decembere és 1957 októbere között folyamatosan a rendőrség „vendégszeretetét” élvezték, 1- 2-3 hetes időtartamra. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Vásárhelyen emberségesen bántak a letartóztatott pedagógusokkal. A prevenció az ő esetükben azt jelentette, hogy igyekezték megelőzni a nemzeti ünnepek előtti esetleges szervezkedéseket. Ez a büntetés a megfélemlítés egyik fajtája volt, alkalom arra, hogy további lelki nyomást gyakoroljanak rájuk esetleges vallomások kicsikarása érdekében.

A négyévi vezeklés után hogyan alakult férje és a család élete?- Tanári állást vállalhatott ugyan, de Csongrád megyében nem. Férjemmel együtt vallásos családból származtunk, a hitünk adott erőt. Békés megyében kaptunk állást, egy évtizedig voltunk e „száműzetésben”. Amikor visszajöttünk, férjem csak zenetanárként dolgozhatott, Sz. J. „pártdiktátor” egy egész életen át éreztette vele, hogy a forradalom idején a vásárhelyi diákság egyik szervezője volt.

295