A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)
IN MEMORIAM - LABÁDI LAJOS: Egy barátunk elment. Rózsa Gábor (1944-2006)
katonai megszállás... Édesapja Rózsa Lajos tanár, a vasutas képző iskola nevelője, valamint a Radnóti Gimnázium és más középiskolák óraadó matematika tanára; édesanyja Szép falusi Mária, előbb pénztáros egy textilkereskedőnél, majd titkárnő az erdészeti hivatalnál. Egyedüli gyermekként cseperedett fel egy Fodor-telepi kertes házban. Elemi iskoláit a Domokos Rendi Nővéreknél kezdte, a felsővárosi Dózsa György Általános Iskolában folytatta, majd a főiskolai gyakorlóiskolában fejezte be. A Ságvári Endre Gimnáziumban érettségizett. A pályaválasztás nehezen ment, sok mindent kipróbált. „Voltam biciklista, vízilabdás, figuráns, barlangász, sziklamászó, tájfutó, brácsás és kórista. Egy időben volt vonósnégyesem is, de mégis »csak« mérnökként végeztem...” - írta egy későbbi visszaemlékezésében. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett okleveles földmérő mérnöki diplomát. Utóbb automatizálási, távérzékelési és erőforrás kutató szakmérnöki okleveleket is nyert. 1965-ben az olajiparban helyezkedett el; 1982-ig csoportvezető mérnökként kutatta az alföldi olajmezőket. Rendkívüli terepismerete révén került kapcsolatba a szegedi Móra Ferenc Múzeummal, közelebbről Trogmayer Ottó igazgató-régésszel, majd pedig Vörös Gabriella pályakezdő régésszel, későbbi szerelmével. 1977-től rendszeresen részt vett a lelőhelyek felkutatásában, a halmok (kurgánok) légi-fotózásában. Trogmayer megyei igazgató igyekezett megszerezni a tehetséges fiatal mérnököt, ezért 1982-ben felkérte, hogy pályázza meg az üresen álló szentesi múzeumigazgatói állást. Ez megtörtént, Gábor pályázata azonban különböző okok miatt nem nyert. Egy év elteltével Vörös Gabi pályázott, sikeresen. 1983 tavaszán munkába állt Szentesen a Vörös-Rózsa páros (ahogyan a városban nevezték őket), és bátran kijelenthető, hogy új időszámítás kezdődött a múzeumi, helyismereti és közművelődési élet területén. Egymást érték az addig éveken át szünetelő múzeumi rendezvények, kiállítások, tudományos ülésszakok. Gabi és Gábor újabb és újabb ötletekkel álltak elő, mozgásba hozva a társintézményeket is, köztük a levéltárat. Gazdag tematikájú, érdeklődést keltő rendezvényeik által szoros kapcsolatot alakítottak ki az iskolákkal, művészeti csoportokkal, az egyes lakosokkal. Egyszóval, néhány év alatt érzékelhetően felpezsdítették Szentes kulturális életét. Persze - rendes magyar szokás szerint - akadtak 254
