A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

IN MEMORIAM - KŐSZEGFALVI FERENC: Kárász József emlékére

volt legfontosabb feladatom. Nem írta elő, mit s hogyan csináljak, de a legkisebb kérdésemre is megnyugtató, alapos választ adott.

Ha befelé hallgatok, most is hallom a hangját, ahogy elgondolkozva megszólít: „Te, Feri, hallottad, hogy...”, vagy „Olvastad, hogy...”? Minden érdekelte, s nem kívülállóként, a kollegák, az intézmény élete, a város dolgai, az ország sorsa. Hozzánk tartozónak érezte magát, mindig ott volt minden közösségi rendezvényünkön. A nyolcvanas években szép kirándulásokat szerveztünk az ország különböző sarkaiba, tájaira. Velünk volt ott is, például a beregi, szatmári utunkra az elsők közt jelentkezett. Közös, nagy élményünk volt Kölcsey pátriája, Szatmárcseke, Móricz szülőfaluja, Tiszacsécse, Gönc és Vizsoly Károli Gáspár bibliájával.

Ha új munkatárs jött a könyvtárba, ő szelíden kikérdezte körülményeiről, mindenkit ismert, mindenkihez volt jó szava. Segített mindenkinek, ha mással nem, tanáccsal, jó szóval. Talán nem követek el most tiszteletlenséget emléke iránt, ha elárulom, hogyan emlegettük őt a házban: ő volt számunkra az „Atyus”.

Lassanként föltárult előttem megpróbáltatásokkal teli élete, ahogyan minden póz nélkül elbeszélte, amikor anyagot gyűjtöttem személyi bibliográfiájához, vagy interjút készítettem hetvenedik születésnapja alkalmából a Könyvtáros részére. (Később, egy hosszabb beszélgetésünk a Juss című helyi folyóiratban is megjelent.) Nem szerette az ünneplést, de láthatólag örömmel vette, hogy a hetvenedik születésnapjára rendezett ünnepi estjére régi barátját, Tatay Sándort hívtuk meg beszélgetőpartnernek. A nyolcvanadik születésnapja előtti szerzői estjén másik régi barátja, Illés Sándor vállalta a szereplést.

Sok értékes embert ismerhettem meg általa. Többek közt elmondta emlékeit Nagy Imre miniszterelnök vásárhelyi származású feleségéről, Égető Máriáról. Rendszeresen bejárt hozzá a könyvtárba Sipka tanár úr; ha hazajött Salgótarjánból, Szathmári János bácsi, megismertetett egykori barátja, Csordás Nagy Dezső lírai hagyatékával, a népi írók egykori kiadójával, Püski Sándorral, akinek akkor New Yorkban volt magyar könyvesboltja, s aki hazajövet megtisztelte a könyvtárat látogatásával. (Általa jutottam hozzá például Faludy György Villon- átköltésének a fordító által aláírt példányához.)

250