A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

CSALÁDTÖRTÉNET - KORODY-PAKU ISTVÁN: Szüleim Vásárhely egészségügyében

Apám életében a következő nagy izgalmat 1956 okozta. Megválasztották kórházigazgatónak. Az ő megszokott, átgondolt ítélőképességének megfelelően, jól átlátta a helyzetet, és csak ideiglenesen vállalta el ezt a pozíciót. Kiváló kollegájának Ormos Pálnak a kezébe helyezte fél év után az igazgatást. Arról is tudomásom van, hogy a disszidálás lehetőségét bár fontolgatta, de elutasította. Házunk előtt állt meg egy lisztet szállító teherautó, amely Győrbe indult, és csak arra várt, hogy beszálljunk. Talán a legfontosabb ellenérv csecsemő öcsém egészségének kockáztatása volt (én legalábbis így gondolom), aki 1956. július 24-én született. O szerencsére továbbviszi családunkban az orvosi hivatást. Jelenleg London mellett él családjával, ott gyakorolja szülésznőgyógyász foglalkozási körét.

Édesapám egészségének első megrendülése nem sokkal ezután (1956) következett be. Gyomorpanaszok léptek fel nála. Barátjához, a neves radiológus Udvardy doktorhoz ment át Szentesre, vizsgálatra. Emlékszem, amint apám elmesélte, hogy a kedélyesen megindult megbeszélés Udvardy részéről hogyan fordult egyre komorabbra a vizsgálat alatt. Nem volt mit tenni, azonnali operációra volt szükség: gyomorrák gyanújával. Apám kollegialitásának szép példája, hogy nem a Szegedi Klinikára vonult be, hanem barátját és vásárhelyi főorvos kollégáját, Mezey József gyomorspecialistát kérte fel a műtétre. Az operáció remekül sikerült és kiderült, hogy apámnak nem rákos daganat, hanem mióma volt a gyomrában. Irodalmi eset! Ha jól emlékszem, írtak is róla az Orvosi Hetilapban. A műtétből felépülve, édesapám 1/3-ra csökkent gyomra miatt sok súlyt vesztett (nem hátrányára), de egészsége helyreállt.

A következő megpróbáltatást számára édesapja, id. Paku István okozta, aki miután megözvegyült, apám tanácsa ellenére, eltartási szerződéssel eladta a Bárd utca 3. sz. alatti házát. Ez sajnálatos ballépésnek bizonyult, mert az új tulajdonos nemhogy gondjaiba vette volna a 86 éves nagyapámat, hanem még meg is verte. Emlékszem, második gimnazista voltam, a nyári szünetben egyszer édesapám lélekszakadva érkezett anyám biciklijén a Bárd utcából. Teljesen feldúlt állapotban volt nagyapa esete miatt. Az idősebb Pakut azonnal el kellett költöztetni Szeghalomra, apám húgáékhoz, hogy még a várost is elfelejtse. Ez rendben is lett volna, csakhogy apám infarktust kapott.

224