A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

CSALÁDTÖRTÉNET - KORODY-PAKU ISTVÁN: Szüleim Vásárhely egészségügyében

Édesapám október 27-én lépte át a magyar határt. Vonaton utazott, az Ausztria-Svájc-Franciaország vonalon. Útlevele tanúsága szerint 1937. október 29-én szállt hajóra Le Havre kikötőjében. New Yorkba érkezéséről és ottani letelepdéséről már a Vásárhelyi Reggeli Újság 1937. december 30-i száma hírt adott: „...Egyik barátjának levelet írt dr. Paku István, s közli, hogy már megkezdte rendelését Newyork [így!] városában, mégpedig egy ottani orvossal együttesen...” Egészen biztos, hogy keresztapámról, Molnár Kálmánról van szó, aki apámat maga mellé vette.

Édesapám fölvette a kapcsolatot a New York State University orvosi karával, diplomája nosztrifikálásának érdekében. Ezzel egyidejűleg beiratkozott az egyetem English as a second language tanfolyamára is. Szerencsére a hagyatékban megmaradtak édesapám dolgozatai, melyek fontos képet adnak életéről, gondolkodásáról. Mielőtt a dolgozatok lényegét összefoglalom, ime egy pár cím: Does Immigration Benefit a Country; My First Job\ The Future of the Danubian States. A dolgozatok alapján derül ki, hogy édesapámnak kezdetben más jellegű munkákat is végezni kellett, mint ami a szakmájába vág. így került a Lily-Tulip Paper Cup Company-hoz, melyről rendkívül humorosan írt. (Megjegyzem, sok a párhuzam apámé és saját kivándorlásom, első munkavállalásom között. Én kezdetben egy könyvkötészetben dolgoztam Németországban.)

Ezek a dolgozatok többek között az 1937 és 1939 közötti aktuális politikai eseményeket, a tudományos fejlődést, az amerikai életformát, és a nagy New York-i világkiállítást tárgyalják. Politikailag a spanyol polgárháború és Hitler Csehszlovákiát bekebelező lépése a fö téma. Apám csodálkozását fejezi ki Anglia és Franciaország gyors elhatározása fölött a Franco-kormány elismerése ügyében. Szerinte egész Közép- Európa jövőjét Németország békepolitikája fogja eldönteni. Engem nagyon megdöbbentett, hogy a háborúra való utalások mindig csak úgy szerepelnek, hogy a „világháború”. Apám ekkor még csak az I. világháborúról beszélhetett. Tartott attól is, hogy a harci repülőgépek bevetése nagy csapásokat fog hozni az emberiségre. Szerinte, többek véleményéhez hasonlóan, az amerikai életvitelt két fontos, az európaiak által nem ismert tényező határozza meg: a más nagyságrendben való gondolkodás, és a fölgyorsult élettempó.

209