A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: „Nem érdemes termelni, mert úgyis elvöszik”. Beszolgáltatás 1945 és 1956 között

népes családjával együtt dolgozott, nem kényszerült idegen munkaerő alkalmazására, így a rendelet szerint nem volt kulák.

A kormány a kulákhatárt 25 hold földben, vagy 350 aranykorona értékben szabta meg. Fokozták a kulákokra gyakorolt nyomást, pl. háromszoros szorzóval vették figyelembe a kertet és szőlőt. így számolva egy 22 hold földdel, 0,5 hold kerttel, 0,5 kh szőlővel rendelkező gazda már kuláknak számított. Jelentősen megemelték a kulákság zsírbeszolgáltatási kötelezettségét. 1948-ban 25-120 hold birtok esetén 20-90 kg-ot kellett beszolgáltatni. Egy év elteltével, 1949-ben a kataszteri tiszta jövedelem minden aranykoronája után 60-160 kg zsírt kellett beadni. Teljesíthetetlen volt a kát. holdanként kiírt borbeadási kötelezettség (7,2-11 maligánfok).

Beszolgáltatási szorzószámok és a beadási kötelezettség (búza) 1948/1949

Földterület (kh)

Szorzószám

11AK tiszta jöv. esetén 1 kh-ra (kg)

5 alatt

1,0

44

5-6

1,0

48

6-8

1,3

57

8-10

1,6

72

10-12

2,0

88

12-16

2,4

119

16-20

2,8

136

20-30

3,2

159

30-40

3,6

180

40-80

4,0

213

100 felett

4,2

229

A beadási kötelezettségek növekedése jól kiolvasható a táblázatból: nemcsak a középparasztok, hanem a kisparasztok terhei is növekedtek. Felemelték a beadási kötelezettségen felül „önkéntesen” beadandó mennyiséget is, amelyért a szabadpiaci ár alatti összeget kapták. Révai József szerint „...a parasztság, még a dolgozóparasztság is, féllábbal a magántulajdon mellett, féllábbal a szövetkezet mellett áll. Ingadozik. Támogatni, vezetni kell, hogy rálépjen a szövetkezés útjára...”.

163