A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

TANULMÁNYOK - SZENTI TIBOR: Hódmezővásárhely 1920-ban Trianon árnyékában

den helyben volt, addig például a gyapjú nagyobb része az elcsatolt kárpáti, felvidéki területeken maradt.22

Ebben az évben korán jött a tél. Október végén már kemény hidegek voltak, és 31-én befagyott a tiszai holtág.23 El lehet képzelni, miként fagyoskodtak menekültjeink a vagonokban. „Ha a nyáron pokol volt a rekkenő hőség miatt a vagonlakás, most, hogy teljes a faínség, még nagyobb szenvedés vár azokra, kik tovább is ott volnának kénytelenek nyomorogni.”24

A város újabb tiltakozó gyűlést tartott: „Vásárhely város társadalma vasárnap délelőtt fél 11 órakor nagy népgyülést tart a Kossuth- téren, hogy felemelje tiltakozó szavát a gyalázat-béke törvénybeiktatása ellen”.25

A menekültek kálváriája a tél szorításában úgy ért véget, hogy a városi tanács „[...] a nyolc családot, kik még vagonban kínlódnak, az iskolákban helyezi el”.26 Más kérdés, hogy szén és fa hiányában, amelyek zömében az elcsatolt vidékeken maradtak, megszűnt a tanítás. Hódmezővásárhely újkori történelmének talán legkilátástalanabb telébe dermedt...

22 Uo. 1920. dec. 7. Pereg az orsó

23 Uo. 1920. nov. 3. Beállott a Dög...

24 Uo. 1920. okt. 27. Repülő bizottság tart szemlét a lakásokban

25 Uo. 1920. nov. 12. Vásárhely tiltakozása a ratifikáció ellen

26 Uo. 1920. nov. 16. Elhelyezik a menekülteket

86