A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: „Letörtük a burzsoát” Ügyészségi vádindítvány a Tanácsköztársaság hódmezővásárhelyi vezetői és közegei ellen
Epilógus A szociáldemokrata párt kezdeményezésére a kormányzó 1920 karácsonyára amnesztiarendeletet bocsátott ki. Ezt abban az általa deklarált reményben tette, hogy „a magyar hazának megtévelyedett gyermekei iránt a jelen elhatározásomban megnyilvánuló kegyelme őket a haza szeretetére, a becsületes munkára és a jogrend tiszteletére fogja serkenteni és az annyira kívánatos békés együttműködést elő fogja mozdítani”. A forradalom és a Tanácsköztársaság kapcsán öt évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetésre vagy pénzbüntetésre ítélteket kívánta kegyelemben részesíteni, kizárva ebből az állam és a társadalom törvényes rendjére veszélyes elemeket. Napokon belül, 49.900/1920. I. M. sz. alatt megjelent az igazságügy-miniszter végrehajtási utasítása is.20 A kormányzói „magas kegyelmi elhatározás” alapján a szegedi kir. törvényszék, mint kegyelmi tanács, az ügyészség indítványára meg is szüntette a bűnvádi eljárást az előbbi vádirat 25 terheltje ellen. Az ezt kimondó végzés 1922. február 21-én kelt, de már jóval előtte szabadlábra helyezték őket. Takács Ferenc esetében tudott, hogy őt 1921. június 23-ig tartották vizsgálati fogságban. A kiszabadultak, miképp már előttük a hazatért vöröskatonák, általában még évekre rendőri felügyelet alá kerültek. Az állásukból már korábban felfüggesztett köztisztviselők és pedagógusok ellen - a főispán elnökletével - esetenként, pl. Arany János ügyében, állásvesztéssel záruló fegyelmi vizsgálatot folytattak le.21 Ők rendre a kényszerítő körülményekre hivatkoztak, és mintegy megtagadták múltjuk kifogásolt szakaszát. Saját, a proletárdiktatúrának töb- bé-kevésbé ugyancsak behódolni kényszerült osztályuk azonban - tekintettel lévén képességeikre is - nem vethette ki őket végérvényesen. A Direktórium titkárának megtett Gábor István városi tisztviselőt 1925-ben, alig 40 évesen B-listásként nyugdíjazzák ugyan, a rákövettanú, valamint 31 további tanú neve, foglalkozása és lakóhelye (esetenként közelebbi lakcíme) szerepel. 20 VRU, 1920. dec. 29, 30. 21 Ld. 5. és 19. sz. jegyzet 77
