A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: „Letörtük a burzsoát” Ügyészségi vádindítvány a Tanácsköztársaság hódmezővásárhelyi vezetői és közegei ellen

arra nézve, hogy Hódmezővásárhelyen a magán tulajdonban levő gépkocsikat a direktórium használatára erőszakkal vagy fenyegetéssel elvegye, s illetőleg az elvétel tűrésére a gépkocsik tulajdonosait kényszerítse;

hogy továbbá: Kovács Imre, Posztós Sándor és a szökésben lévő Borsi János terheltek, mint a direktóriumi tagok, Gábor István terhelt pedig mint annak jegyzője, tehát mindannyian mint az ún. tanácsköztársaság szerve, illetőleg közege abból a célból, hogy a tanácsköztársaságnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzenek, hatósági jogkört bitorolva, közhivatalnoki jelleget színlelve, Hódmezővásárhelyen 1919. évi március hó 28. napján arra hívtak föl, hogy 24 óra alatt mindenki köteles beszolgáltatni fegyverét, mi által a közismert általános és abban nyilvánuló, a legjobb esetben súlyos testi sértést, vagy a személyes szabadságtól való megfosztást jelentő azon különös fenyegetéssel, hogy aki a direktórium rendeletének nem engedelmeskedik, az vészbíróság elé állíttatik, - arra kényszerítették dr. Szomor Dezső ügyvéd, hódmezővásárhelyi lakost, hogy nevezett 1919. évi március hó 29. napján 1 db kétcsövű, 1500 koronát érő vadászfegyverét a direktórium részére beszolgáltatta, amit többé vissza nem kapott.

II.

Vádolom továbbá Arany János terheltet egy rendbeli (...) osztály ellen való gyűlöletre izgatás bűntette miatt, melyet azáltal követett el, hogy mint az úgynevezett direktórium tagja, tehát mint az úgynevezett tanácsköztársaság szerve Hódmezővásárhelyen, 1919. évi március hó 30-án a Feketesas szálló nagytermében rendezett munkás-hangverseny alkalmával, tehát háború idején gyülekezeten, nyilvánosan elmondott és illetőleg felolvasott beszédének azon kitételeivel: »Megcsináltuk a proletárdiktatúrát. A burzsoát félre állítottuk (...) a proletár munka annyira nem volt megbecsülve és értékelve, hogy a legszükségesebb anyagi táplálkozást sem állott módjában megszerezni (...) a munkásokban régóta megvan a kulturális érzék és művészet iránti szeretet jobban, mint a zsíros hasú bátyámuramékban, akik többre becsülnek egy 5 kilós sonkát, meg egy oldal szalonnát ezer színielőadásnál (...) eddig csak a burzsoának szolgáltunk, mert nála volt az anyagi tőke« - a munkásosztályt a középosztály és a vagyonos osztály ellen gyűlöletre izgatta.

72