A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

TANULMÁNYOK - SZENTI TIBOR: Az arzénes gyilkossági per

kérek. Csordás Nagy Lídiára az előadott indokok alapján halálbüntetést. Varga Lídiára tekintettel, hogy a rokoni kötelékeket tépte szét, szintén halálbüntetést. Szappanos Juditra, mint tettesre, a Varga Juliánná ellen elkövetett gyilkosság ügyében szintén a halálbüntetést. Özv. Mucsi Mihályné szül. Tóth Lídiára a b[üntető] t[örvény]k[öny]v 91 §-a alkalmazását, életfogytiglani /egyház alkalmazását. Ifj. Horváth Jánosra, az előadott indokok alapján, életfogytiglani /egyház alkalmazását. Gulyás Kis Sámuelre, az enyhítő körülmények folytán időleges fegyház alkalmazását kéri kiróni. Egyidejűleg kéri vádlottak ellen a hivatalvesztést szintén kimondani.”36

Július 20-án a védőbeszédek következtek. Ezek ráeső részéből kiderült, hogy Jáger Mári az egész tárgyalás során csak annyit volt hajlandó elismerni, hogy három ízben adott ki a kezéből szerecsikát, amely vegyületnek a lakásán a nyomozó hatóság még a nyomát sem találta. Július. 21-én dr. Soós István, Varga Lidi védője beszélte: „Az alacsonyabb néposztály szívvilága és műveltsége igen elmaradott, érzelmei nem fejlettek s a külső behatásoknak könnyen enged. A valóság hiánya csak növeli a romlottságot. Ma a becsület látszata a legfőbb becsület. Az általános erkölcsi viszonyok teszik érthetővé e boldogtalan vádlottak szörnyű bűnsorozatát is. A halotti társulatok csábító ereje, a magánviszonyok nyomorúsága vitte bűnre Varga Lídiát is”.37

ítélethozatalra 1897. július 23-án, pénteken 11 órakor került sor: „Szalai Jáger Marit, Varga Lidit, Csordás Nagy Lidit és Szappanos Juczit a törvényszék kötél általi halálra, Horváth Jánost és Mucsiné Tóth Lídiát életfogytiglani fegyházra, Gulyás Kis Sámuelt pedig 6 évi fegyházra ítélte”.38

A Vásárhely és Vidéke 1897. július 25-i számában - Szomorú tanulságok címmel - összefoglaló erkölcsi ítéletet olvashatunk: „A megélhetési viszonyok javítása azonban a jelen kötelessége. És e tekintetben a felelősségteljes kötelesség vár a kormányra és a hatóságokra épp úgy, mint városunk egész társadalmára. A vagyontalan pro36 Uo. 1897. 22:4.

37 Uo. 1897. 24: 2.

38 Vásárhely és Vidéke (a továbbiakban: VV). 1897. júl. 25. 61: 3.

47