A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)
TANULMÁNYOK - SZENTI TIBOR: Az arzénes gyilkossági per
szál és rost olyanféle mint a vászon rost, belől piros, kívül fehér jött ki, nagyon bűzös volt”.27 Elképzelhető, milyen szenvedést élhetett meg. Fia és egy bábaasszony „gondozták”. Csillapíthatatlan, szörnyű fájdalmai miatt egy törülközővel öngyilkos akart lenni, de ezt megakadályozták. Ezután mezítelen kifeküdt a hó tetejére enyhülést keresni. Az anya a mérgezés után „kézzel akarta kivágni a bélit”, úgy fájt neki. Gyilkos fia 18 egyletbe íratta be az anyját, és annak halála után 30 forint híján 1400 forintot kapott. A hullában 22 milligramm arzént találtak.28 Dobák azt hallotta, hogy a haldokló fia „nem engedte ki az anyját a házából, mikor az esdve könyörgött... Maga székekkel torlaszolta el az ajtót, hogy ki ne mehessen az anyja. Vádlott: Mert meg akarta magát ölni. Dobák: Azt is elhiszem, mert a maga anyja biztosan részt vett a maga apja és ipa megmérgezésében, hát tudta, hogy őt is el fogják veszteni, ez az igaz, így van a dolog”.29 Itt jegyezzük meg, hogy az anyja két testvére korábban már öngyilkos volt. A Vásárhelyre sajnos oly jellemző aberráció (itt: kóros eltérés), a máig kiderítetlen szociográfiai, esetleg biológiai okok miatt halmozottan előforduló öngyilkosságok nem egy családot szinte predesztináltak (előre kijelöltek) az önpusztításra. A Szőrhát nevű tanyarészen volt egy dűlő, amelynek majd’ minden tanyájában előfordult ez a deviancia.30 A vádlott, ifj. Horváth János a biztosítóktól anyja halála után any- nyi pénzt gyűjtött össze, hogy Szegeden 2700 forintért olyan házat vásárolt magának, amely az állami kölcsönterhelést levonva 6-7000 forintot ért. Az is kiderült, hogy a meggyilkolt asszony „túlnéző” volt, vagyis szeretőt tartott: „túlnézett a férjén, más férfi után”. Gyermekét is megátkozta, aki ezt követően két hétre meghalt. Az anya a férje sírján szintén meg akarta ölni magát. Már az 1860-as években is volt öngyilkossági kísérlete, akkor alig tudták megmenteni. 44 27 Uo. 28 Uo. 1897. 14: 3. 29 Uo. 1897. 14:4. 30 SZENTI Tibor: Parasztvallomások. Budapest, 1985. 322. Erről a magatartásról BÖSZÖRMÉNYI Ede több kiváló tanulmányában részletesen beszámolt.
