A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A hódmezővásárhelyi artézi kutak története
- A Mágocs-értől nyugatra volt a Nagy baromkútja.- Az Aranyad-ér északnyugati partszélén volt az ökörcsorda-kút.- A derekegyházi határban, a Ludas-halomtól északkeletre volt a tinógulya kútja. A városban ismert kutak voltak:- A mai Ilka és Cserei utcák kiágazásánál lévő mély ásott kút, az ún. Bika- kút.- A Hattyas-tó partján, a mai Pálffy és Szerencse utcák találkozásánál lévő, nagy itatóvályúval ellátott hűs, bővizű kút: a Hattyasi kút.- A Borz utca közelében lévő Paperei itatókút.- Igen mély ásott kút volt magas kútágassal, hosszú gémmel a Farkaló-kút a vásárálláson.- Az állatvásártéren, a karámoktól keletre és nyugatra volt található egy-egy, kb. 2 méter átmérőjű, igen mély ásott kút, melyet vásártéri kettős kútnak hívott mindenki.2 Ásott kutaknak nevezték azokat a kutakat, melyeknek medrét a talajvízszint alá leásták, a megfelelő mélységig. A kijelölt helyre letették az erős pallókból készült koszorút, melyre a kútburkoló (bélés) falát fölfalazták. A koszorút rendszerint alsó éllel látták el, hogy könnyebben nyomuljon bele a kiásott gödörbe. A lefelé haladó koszorú alól kiásták a földet, és azonnal elkezdték építeni a bélés falát. A koszorú egyre mélyebbre süllyedt, s közben a kútfal is egyre nőtt. Ügyelni kellett arra, hogy a fal a rakásánál el ne ferdül- jön, meg ne szoruljon, mert akkor a fal összedől, és a kút beomlik. Az ásás során a gödör fala vagy megállt, vagy dúcolással támasztani kellett. Miután a gödröt kiásták, utólag hézagosán rakott téglával kibélelték. Ebbe a kategóriába tartoztak az Alföld jellegzetes kútjai: a gémeskutak, a mellettük lévő ágasokkal. A kút mellé állított, egyetlen fatörzsből álló ágast jó mélyre ásták. Ágasnak olyan fát kellett keresni, amelynek vége V alakban elágazott. A V alak mindkét ágán, egymással szemben két lyukat fúrtak egy erős vastengelynek, melyre a gémet szerelték. A gém egy jó hosszú szálfa volt, melynek a kút felöli végére vasalás került. A vasalásra erősítették azt a láncot, melyen a sudár (simára faragott pózna) lógott, végére kötözött vederrel. A gém másik végén volt az ellensúly (kővel teli vödör), melynek felhúzáskor a vízzel teli vödör súlyát kellett kiegyensúlyoznia, mert így könnyű volt emelni. Az üres vödör lefelé való mozgatásánál „nehezen” járt, de lefelé húzni kevesebb erőre volt szükség, mint vízzel telve felfelé mozgatni. Hogy a víz húzása közben az ember bele ne essék a kútba, ezt volt hivatva megaka2 SZEREMLE1 Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története, I-V. k. Hódmezővásárhely, 1900-1913. 220
