A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)
TANULMÁNYOK - HERCZEG MIHÁLY: Törkölyvermek Hódmezővásárhelyen
dött. Az pedig sok vízzel járt. Az udvar középén állt a nagy kút is, amelynek nyoma ma már semmi, de még élnek olyanok, akik emlékeznek rá. Egyébként az épület tervrajzán is feltüntették. III. A harmadik törkölyveremhez is a szóbeszéd vezetett el bennünket. Itt is az alagutat kerestük. Sokan állították, hogy a Szabadság tér 55. sz. alatti Maczelka-házból indul ki a Serházig húzódó alagút. Kiderült, hogy az uraságtól vásárolta valamelyik ősük ezt a házat. Az L alakú épület valóban sok rokon vonást mutat a 18. század közepén épült tiszttartóházzal. Udvari ambitusán ugyanolyan szögletes oszlopok húzódnak, mint a tiszttartóháznál. (Érdekes, hogy a tiszttartóházhoz fél évszázad múlva hozzátoldott inspectori lakóház már más stílusban épült!) Feltételezhető, hogy ez a Maczelka-ház inkább a 18. század közepén épült, mintsem a század végén. A kilincsek is régimódiak, fekvő O betűhöz hasonlatosak. Ami megoldhatatlan talánynak látszik: ez az épület nem szerepel az uradalom 1788. évi inventáriumában, és a későbbiekben sem. Annyi viszont biztos, hogy Maczelka József „maga házánál korcsmárolta az uraság italait”. 1808-ban 16 ilyen italmérő jobbágy nevével találkozunk az iratokban. A ház hatalmas pincéjébe kétfelé nyíló ajtón lehet lejutni. A lépcsőfokok kétcolos tölgyfadeszkából készültek, máig sem kezdte ki őket az idő vasfoga. Az ajtóval szemben újabban, 19. század végi téglával elfalazott, utcára nyíló bejárati ajtó látszik. Ezt vélik sokan az „alagút bejáratának”. A tulajdonos, Maczelka Ferenc szerint már a múzeum emberei is vizsgálták de mögötte semmiféle üreget nem találtak. A pince többi téglái GK jelűek, az uradalom 18. századi téglaége- tőjéből valók. A pincelejárótól az épület sarka felé egy 2 és Vi öl széles, 3 és Vi öl hosszú kamrahelyiség húzódik. Ennek a kamrának az utca felől vakablaka van, zsalugáterrel ellátva. Az 1900-as években az egyik Maczelka-vő, Császtvai István susáni vendéglős lakott ebben az épületben. A családi hagyomány szerint ő végzett nagy átalakításokat az épületen. Többek közt ebben a szóban forgó kamrában alakított ki egy WC-t, amelyet sosem kellett tisztítani, mert elszivárgóit az alagútba. Amikor az 1950-es években az állam az emberi ürülékre is igényt tartott, derült fény a titokzatos jelenségre. A Fekália Nemzeti Vállalat emberei ki akarták itt is termelni a WC tartalmát, hogy aztán 16
