A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Emlékezés óvodatörténetünk nagyjaira

Nyugalomba vonulása után még három évig óraadóként dolgozott, majd leánya, Exner Mária után Debrecenbe költözött, ahol 1935. február 16-án elhunyt. A Vásárhelyi Reggeli Újság, valamint a Vásárhelyi Friss Újság hosszan méltatta munkásságát, és meleg szavakkal búcsúzott a népszerű Leó bácsitól.

Steinitzer Vilma, akivel együtt kezdtek tanítani Hódmezővásárhelyen, a következő írással búcsúzott kedves kollegájától: „A gyermek- kedélyü igaz ember, a kiváló pedagógus, a zseniális zenetanár, a páratlan jó kartárs, Exner Leó elköltözött. Nem látjuk többé jellegzetes alakját! Nem halljuk eredeti mondásait! Halála váratlanul jött. El sem búcsúzhattunk tőle; virágszálat sem tehettünk koporsójára. Hadd tegyem le ezért e sorokban a kegyelet virágait. Elnémult a zongorája, melyen meg tudta szólaltatni a szív és lélek minden hangulatát. Nem szól többé harmóniuma, melyen buzgó lélekkel küldte fel imáját az egek urához. Nem búg többé gordonkája, hogy elmondja, mint csobog a Balaton és a Tisza vize, nem sír többé hegedűje húrja, - de helyette sír a mi lelkünk, mert itthagyott bennünket, kit mi mindannyian szerettünk!”5

Nagy örömmel tölt el, az a gondolat, hogy mégis vannak olyan óvodapedagógusok, akik tisztelik, és ápolják a vásárhelyi hagyományokat, értékelik elődeik munkáját. Külön köszönetét mondok a Nádor utcai óvoda vezetőjének, Rébék Nagy Szilviának, a nevelőtestületnek, valamint a szülők közösségének azért, hogy intézményüket egy kiváló, Hódmezővásárhelyen élő és dolgozó pedagógusról, Exner Leóról nevezték el. További munkájukat áldás kísérje, és siker koronázza!

5 Uo. 1935. ápr. 15.

141