A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

TANULMÁNYOK - HERCZEG MIHÁLY: Törkölyvermek Hódmezővásárhelyen

adnia. Óriási mennyiségről volt szó, hiszen a vásárhelyi szőlőhegyek ontották a szőlőt. Nagy Ferenc közismert írásában 20-25 ezer akónyi- ra becsülte az összes bortermést. Ha ennek csak a kilencedét vennénk, akkor is óriási mennyiségű törkölye lenne, tehát voltak itt nyolcados szőlők is.

A mi történetünk ott kezdődik, hogy a város közgyűlésén szóba került a vásárhelyiek által évtizedek óta szóbeszéd tárgyát képező alagutak létének vagy nem létének megvizsgálása. Az e célra létrehozott ad hoc bizottság rendelkezésére néhány közmunkást biztosított, a Műszaki Iroda felügyeletével. Meg is néztünk ötvennél több szóba jöhető helyszínt.

I. Az első színhely mindjárt az alagút kiindulópontjának tartott gróf Károlyi-féle inspectori kvártélyház környéke volt. így bukkantunk rá az 1920-as évek sajtójában már jelzett Virág utcai „beszakadásra”. Itt valóban találtunk egy 0,6 x 0,6 m-nyi bebúvót egy üregbe. Hajléktalanok rongyait láttuk a mélyben. Kb. egy köbméternyi föld hullott ebbe a mélyedésbe, de úgy tűnt, nem mostanában, mert a környék szépen parkosított, befüvesített terület volt. Amikor leereszkedtünk ebbe az „alagútba”, B. Nagy Katalin, a Tornyai János Múzeum régésze rögtön jelezte első benyomását: nem lehet ez alagút, mert mind a két vége eredetileg zárt. A téglák kötéséből látszik, hogy nem utólag falazták be a két végét. Ez a boltíves létesítmény: verem. A rendeltetésére ott és akkor nem jöttünk rá. Csak amikor olvastam Nováki Gyula tanulmányát a pásztói törköly veremről, döbbentem rá a hasonlóságra.

A cisztercita uradalom pálinkafőzése ismert volt előttünk, de azt, hogy a törkölyt ilyen veremben érlelték, nem tudtuk. A képek és rajzok meggyőztek, hogy valóban ilyen lehetett egy törkölyverem. Nem beszélve arról, hogy az uradalmi leltár szerint itt tárolták a nagy meny- nyiségü törkölypálinkát. Ez a verem a pinceajtó (azóta befalazták) közelében helyezkedett el. Akkor még a tiszttartói házkerítésen belől volt. A kerítést csak 1939-ben bontották le, a Virág utca szélesítése címén. A verem alakja szabályos téglalap, 3 m magas, a szélessége 2,30 m. Oldalfalai és félköríves boltozata Gróf Károlyi-jelű téglával volt kirakva, maiteres kötéssel. Kb. 2 méteres magasságban indul a boltozat, amelynek legmagasabb pontja a padlótól a 3 méteres magas13