A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - SZIGETI JÁNOS: József Attila és vásárhelyi utóélete

az is világos lett, hogy a cselédlány tulajdonképpen a sógornőjük, s annak öccse, a zavaros fejű, anarchista költőcske pedig a sógoruk.

Ernő reménytelen figurának minősítette öccsét. A hír jobb zsidó családokban idegborzoló pletykaként terjedt, és rendkívül kellemetlenül hatott a bankelnök hírnevére. Szabadulni akart öccsétől, eltüntetni a világ szeme elől. Felajánlotta neki, hogy lemehet Hódmezővásárhelyre a Belvárosi Takarékpénztár tiszántúli főfelügyelőjének, egyszersmind a Kereskedelmi Bank ügyészének, ami anyagilag nem jelentett keveset. Ernő arra is hajlandónak mutatkozott, hogy öccse Pesten felhalmozódott adósságait kifizeti, csak menjen.”20

Ács [Kovács] Mihály (1915-1978) Az úr kezdete címmel folytatásokban memoárt publikált, amely felidézi többek közt József Attila vásárhelyi ittlétének jól ismert eseményeit is.21 Kár lenne most azon vitatkozni, hogy visszaemlékezésének mi a valóságalapja, s mennyiben lehetne megkérdőjelezni annak hitelességét. A vidéki munkás- mozgalomban tevékenykedő fiatalember a kortárs jogán szólaltatja meg a Munkásotthonban menedéket lelő József Attilát: Ki nem

állom a nővérem zsúrjait - fakadt ki, éppoly nyíltan mérgelődve, mint amilyen nyílt, őszinte volt az imént az öröme. - Majd, mindennap zsúr, vagy tea. Brrr... Elegem volt, menekülök előlük... A vendégek megszállják a fél házat. És előráncigálnak, ha valamelyik kis szobában elbújnék, be kell ülnöm nekem is. A sógoromék szerint köteles vagyok szórakoztatni a bárgyú pletykákat fecsegő liba hölgyvendégeiket... Undorodom az egésztől... Ettől függetlenül is legjobban a munkások társaságát szeretem. De Vásárhelyen, amikor a nővérem ötórai teát ad, csak ide rejtőzhetek...”.22

Jóval oldottabb, barátságosabb kép bontakozik ki Szász Ferenc visszaemlékezéséből: „A haladó szellemű, következetesen baloldali magatartású, nagy tudású jogász, aki eleinte mint hivatalos gyám állt a költő mellett, később mint atyai barát anyagilag és erkölcsileg is mindig támogatta, ha szüksége volt rá, a szemérmesen titkolt nélkülözé20 ASPERJÁN György: Fogadj szívedbe - József Attila életregénye. Budapest, 2005. 253.

21 [KOVjÁCS Mihály: Az út kezdetén (Részlet) = Csongrád Megyei Hírlap, 1975. jún. 24.-aug. 26.

22 Uo. 1975. júl. 6.

124