A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

TANULMÁNYOK - BARACS GABRIELLA: Takács Ferenc, az iparügyi miniszter

teni, ahol a szükséges nyersanyagok, a feldolgozásra váró termények rendelkezésre állanak.”

Az ellátási zavarokat fokozta, hogy a fegyverszüneti egyezmény értelmében, amit később a békeszerződés is megerősített, az ország már 1945-től igen nagy terheket jelentő jóvátételt fizetett a Szovjetuniónak. Emellett Magyarországra hárult a kezdetben 1,5 milliós, de még 1946 nyarán is félmilliós szovjet katonaság élelemmel és üzemanyaggal való ellátásának, valamint szükség esetén ingyenes szállításának a terhe is. Az összeszűkült ipari kapacitásnak ez igen jelentős részét - ! 945-ben közel 80%-át - vette igénybe, és a szűkös élelmiszerkészletek egy részét is felemésztette. A Szovjetuniónak kellett törleszteni a németekkel szemben fennálló 30 millió dolláros tartozásunkat is. A Szovjetunió tulajdonába mentek át a német kézen lévő magyarországi vállalatok és ingatlanok. A gyárakat jóvátétel fejében szerelték le és szállították el a berendezéseket, a nyersanyagokat, a készárukészletet. Ez a legtöbb településen az egyetlen munkalehetőséget, a túlélési esélyt szüntette volna meg. Ezt nem teljesítette az iparügyi miniszter, így 1945 májusában a szociáldemokrata párt visszahívta miniszteri tisztségéből.

1945 novemberében, a választások után kinevezték a pártközpontban működő szövetkezeti osztály vezetőjévé. Visszahívását azzal indokolták, hogy miniszterként nem járult hozzá ahhoz, hogy Egyesült Izzót jóvátétel fejében leszereljék.

Az Alföldi Újság tudósított 1945. július 15-én arról, hogy „nem viszik el Vásárhelyről a Kokron kötszövőgyárat. Győzött Takács Ferenc álláspontja, aki hetek óta agitált a fővárosban, sikerült neki elérni, hogy a gyár megszüntetésére és leszerelésére nem került sor”. Ekkor már Takács Ferenc utóda, az új iparügyi miniszter volt kinevezve, Bán Antal, aki az alábbi nyilatkozatot tette: „Kijelentem, hogy nem fogom a textilgyárosokat megkérdezni, adják-e gépeiket a kollektív kárviselés alapján, hanem rendelettel fogom azokat tőlük elvenni”. Takács Ferenc a munkásság sorsát tartotta elsősorban szem előtt döntéseiben. Ebbe bukott bele, de az ország iparának helyzetével továbbra is kötelességének tartotta foglalkozni.

Ezt mutatja az a beszéde is, melyet az 1945. augusztus 5-i nép- gyűlésen mondott. „Az utóbbi időben olyan bel- és külpolitikai ese95