A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)
TANULMÁNYOK - KRISTÓ MÁRIA: Színházi élet a vásárhelyi Nyári Színkörben
lesz rá, hogy lapunk tartalmas és szórakoztató legyen s azt a célt, amelyet szolgálni akarunk, a legjobban szolgálhassuk. ”84 A vásárhelyi ember méltán volt büszke színházára, a Nyári Színkörre, hiszen olyan értéket képviselő intézmény volt ez a dél-alföldi pusztaság közepén, ahol a művészet valódi otthonra lelt. Formálták az itt élők gondolkodását, ápolták a magyar nyelvet, közösséget teremtettek azok a színészek, társulati tagok, akik itt egy minden szempontból megfelelő épületet találtak. Ám ez az impozáns épület az idő haladtával elöregedett, elhasználódott; az egykor délcegen álló faszínházat lebontásra ítélték. Ódon falainak emlékét ma már csak képek őrzik és a színház helyén álló kopjafa, emléket állítva a boldog, termékeny időszaknak, amikor társulatok váltották egymást, neves előadók léptek fel igényes produkcióikkal. A közönség sokáig fájlalta színházának elvesztését. Abban reménykedtek, hogy a színi kultúra egy állandó kőszínház létesítésével megmarad a városban, és addig ideiglenes jelleggel a kultúrház próbálja betölteni e szerepet; ám az álmok szertefoszlottak, mivel elvetették a színházépítés lehetőségét. A mai napig nem sikerült Vásárhelyre újra pezsgő színházi életet varázsolni, pedig az igény még most is megvan az emberekben. 84 Színházi Újság, 1913. l.sz. 1. 45
