A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

TANULMÁNYOK - KRISTÓ MÁRIA: Színházi élet a vásárhelyi Nyári Színkörben

helyi színháza újszerű, hiszen először fordult elő, hogy az Operaház teljes társulata vidékre ment szerepelni.

Az idelátogató művészeket magánházaknál, szállodákban kellett elhelyezni, ellátni, fellépésükért „fizetni” (hízott liba, 1 kg zsír, 10 kg liszt). Már ez a két est is ráfizetéses volt, a faszínház társulatának egész évi működéséről nem is beszélve (gázsi, menza, albérletek), amit csak tetézett az egész országban jelentkező infláció. A direktort családja anyagilag is támogatta, így lassacskán odalett a zongora, a családi ékszerek és nagyapja órája is. Takács Ferencné, a „földmívelésügyi” államtitkár felesége családi ékszereit, Galyasi Miklós és felesége pedig jegygyűrűjét adta el, hogy ezzel is segítse az álmodozó Osváth Bélát, aki feladva elképzeléseit 1946-ban hagyta itt szülővárosát. Sok színész követte tettét.20

Haller Sándor sikertelen próbálkozása után Beleznay-Unger István kapott lehetőséget, aki 1947. június 14-én Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjével lepte meg a vásárhelyi érdeklődőket. 1948-ban már csak hosszas ügyintézés során játszhatott az egyre rosszabb állapotú faszínházban a Radó László vezette békéscsabai színtársulat, mert az épületet életveszélyessé nyilvánították a hatóságok: „A szegedi építésügyi főigazgatóság halálra ítélte a vásárhelyi Nyári Színkört. Az épületben már tavaly is csak hosszas huzavona után engedélyezték a nyári hónapok alatt Vásárhelyen szereplő Radó színtársulat működését. Az idén a debreceni Csokonai Színház, akart pár hónapra a színházfalai közé költözni. A város vezetősége azonban visszautasította a debreceniek ajánlkozását, mivel a mérnöki hivatal életveszélyesnek minősítette a nagy faépítményt. ”21 22 Az épület lebontására 1950-ben került sor, a bontott anyagot a Csongrád Megyei Tatarozó és Építő Vállalat vette meg."“

20 Uo. 154-158.

1 KRUZSLICZ István Gábor: A népkerti nyári színkör ötven éve.= Juss, 1988.2. sz. 1 I.

22 T T

23