A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

ÉVFORDULÓ - BARACS GABRIELLA: Szeremlei (Császár) Sámuel, 1837-1924

ért az az örvendetes hír is, hogy a szegedi Dugonics Társaság tiszteletbeli tagjának választott 1907-ben. ”

„Kérem Istent, ki az egész világot s az emberi eseményeket is a természeti örök törvények szerint bölcsen és jóságosán igazgatja, hogy öregségem is tartsa meg testi és lelki erőm maradványait, hogy hátralevő kötelességeimnek eleget tehessek, s életem fáradalmait kipihenhessem. ”16

A róla szóló idézeteket veje és lelkésztársa, Tereh Gyula alábbi mondataival zárom, fejet hajtva áldozatos munkája, kitartása, hűsége előtt. „Betegsége miatt sohasem panaszkodott, de a munkájában való akadályok sok lelki gyötrelmet okoztak neki. Halála előtt egy héttel magához hívatott és így szólott hozzám: »Isten látja, hogy utolsó erőfeszítésemig dolgoztam. Be is akartam fejezni művemet. Most már nem bírom. Az. egyház, anyagi helyzetét akartam leírni... Nem lehet... Nem bírom... Beszélni sem tudok. Küldd be az egyház levéltárába azokat a könyveket (az egyház leltáraira mutatott) és kérdd el az. elismervényt!« E szavak után eltelt 8 nap alatt csak családjának tagjaihoz szólott pár szót, de ereje szemlátomást hanyatlott. 1924. november 20-án / órakor visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. ”17

16 Szeremlei Császár Sámuel önéletrajza, 1837-1912 = Szeremlei Sámuel emlékezete. Szerk. KOVÁCS István, KRUZSLICZ István Gábor, SZIGETI János. Hódmezővásárhely, 1994. 70-72. (Vásárhelyi Téka, 7.)

17 Uo. 73.

195