A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

ÉVFORDULÓ - BARACS GABRIELLA: Szeremlei (Császár) Sámuel, 1837-1924

Indítványozta a segítségnyújtó intézetek megreformálását a taka- rékmagtári gyámintézet és az özvegy-árva segélyezőegylet vonatkozá­sában. Müveinek ajánlása Szeremlei Sámuel pozitivista történetíró, levéltáros, aki kidolgozta az egyházi levéltárrendezés elvét. Műveit Böszörményi Ede könyvé­nek alapján ajánlom13, néhány művét külön is kiemelve. Fő műve a Hód-Mező-Vásárhely története című ötkötetes monográfia14. Ebben így vallott: „Egy percig sem törekedtem a nagyszabású történészek és festőművészek babéraira, mert csupán egyszerű elbeszélő és rajzoló akartam maradni. Saját kis olvasóközönségem szüksége lebegett sze­mem előtt, arra kellett törekednem, hogy lakótársaim ismereteit bővít­sem, az ő érdeklődésüket kielégítsem és tápláljam, hogy ily módon bennük a szülőföld iránti ragaszkodás és szeretet érzelmeit ápoljam és fejlesszem. Lehet, hogy tudósok felesleges részleteket találnak a könyvben, azonban minden tisztelettel legyen mondva, a könyv nem annyira az. ő kedvüket, mint inkább azon közelebb eső egyszerű közön­ségért készült, mely elődeink és őseink történetét, s annak a földnek viszontagságát akarja megismerni. Nem a tudósokat és a sablonokat kellett néznem. ”15 1909-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagjának. Székfoglaló beszédének címe: „Hód-Mező-Vásárhely újabbkori lakossága eredetéről és szaporodásáról.” Tudományos munkásságában hűséges volt a városhoz, műveivel nagy dicsőséget szerzett neki. Életének alkonyán így összegzett: „...testi erőm, egészségem s ez­zel egyidejűleg munkaképességem is érezhetőleg hanyatlott és betegen 13 BÖSZÖRMÉNYI Ede: Szeremlei Sámuel Hódmezővásárhelyi Református Lelkipásztor élete, 1837-1924. Debrecen, 1991.84-89. 11 Hód-Mező-Vásárhely története. I-V. k. Hódmezővásárhely, 1900-1913. 13 KOVÁCS István: Várostörténeti munkássága = Szeremlei Sámuel emléke­zete. Szerk. KOVÁCS István. KRUZSLICZ István Gábor, SZIGETI János. Hódmezővásárhely, 1994. 112. (Vásárhelyi Téka, 7.) 194

Next

/
Oldalképek
Tartalom