A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)
TANULMÁNYOK - KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: Paraszt-polgárházak Hódmezővásárhelyen
KRUZSL1CZ ISTVÁN GÁBOR PARASZT-POLGÁRHÁZAK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN Hódmezővásárhely 18. századi városközpontja földszintes épületeivel, a jelenleginél sokkal kisebb főterével, poros, esős időben sáros kocsiútjaival sajátos alföldi mezővárosi hangulatot ébresztett az idelátogatóban. A tér épületei közül csak a régi Fekete Sas fogadó és az Ógimnázium klasszicista stílusú emeletes épülete, valamint a barokk Ótemplom tornya emelkedett ki. A város arculatát a belváros kivételével a hagyományos építkezés határozta meg. Az építkezések jellegét a táj adottságai, a helyszínen található anyagok is befolyásolták. A város és környéke fában és kőben szegény lévén, az építkezések alapanyagát a föld, a vályog és a nád jelentette. A lakóházak, különösen a város külső kerületeiben vertfallal, illetve vályogfalazattal készültek. Ezek a házak nyeregtetővel, véggel az utcára épültek, a nagy gazdasági udvaron a melléképületekkel, ólakkal, istállókkal, góréval. A téglaégetés csak a 19. század második felében kezdett jobban elterjedni, amikor megszűnt a földesúr téglaégetési monopóliuma. A magántéglagyárak mellett hamarosan városi téglagyár is létesült. A tégla és a cserép megjelenése alapvető változásokat hozott az építkezések gyakorlatában. A nádtetős házak mellett megjelentek a cseréppel fedett lakóépületek. Az építési szabályzatok a tűzveszély miatt meg is tiltották a náddal történő tetőfedést. A fát és a meszet távolabbi vidékről kellett ideszállítani, így a téglából való építkezés csak a módosabb építtetők, illetve a középítkezések építőanyaga maradt. Az 1848-as polgári forradalom vívmányai alapvetően változtatták meg a mezővárosok státuszát és a jobbágyság helyzetét. A földesúri fennhatóság megszűntével az addig földesúri függésben lévő városok előtt megnyílt egy szabadabb fejlődés lehetősége, másrészt a feudális robotterhektől megszabaduló és polgári értelemben földtulajdonhoz jutott parasztság életvitelében, életkörülményeiben és életmódjában is jelentős változások következtek be. Mindez a parasztság fokozottabb differenciálódásához vezetett. A jobban és szerencsésebben gazdálkodó módosabb réteg, az ún. cívisek, városi parasztpolgárok öltözködésükben, lakóházaik külső megjelenésében is hasonulni próbáltak a 148
