A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
TANULMÁNYOK - Hódmezővásárhely díszpolgárai 1944 előtt - Makó Imre
összehívásától a város polgármesterét is eltiltotta. A határozatot azonban felsőbb helyen megsemmisítették. A város így kénytelen volt 1906. februárban megtartani a rendkívüli közgyűlést, ahol Nagy Mihály egy vidéki egyén társaságában, egyetlen törvényhatósági bizottsági tag (Aniszfeld Zsigmond szegedi földbirtokos) jelenlétében esküjét végül letette, majd Szegedre visszautazott.16 A politikai realitásokat felmérő ellenzék időközben feladta követeléseit, és egy titkos paktumban behódolt az uralkodónak, aki 1906 tavaszán az ellenzéki vezérek, Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Wekerle Sándor és Kossuth Ferenc kezébe adta a kormánypálcát. Kossuth Ferenc személyes ismerősnek számított a vásárhelyiek előtt. Miután atyja halálát követően hazájába visszatért, 1894-ben tett országos kőrútján a várost is fölkereste, hogy az apja temetésén részt vett vásárhelyi kiküldötteknek Turinban tett ígéretét beváltsa, s a város részéről kifejezett részvétnyilatkozatért személyesen mondjon köszönetét. Endrey Gyulának a készülő látogatásról tett bejelentése riadalmat keltett a kormánypártiak körében. A pártszínezet nélkül összehívott értekezleten Garzó Imre gimnáziumi tanár, törvényhatósági bizottsági tag a tervezett látogatás politikai színezetére figyelmeztetett, hiszen - mint mondotta - „a hazába jőve, nem mint egyszerű honpolgár lépett a haza földjére, hanem mint pártember, aki már első alkalommal kijelenté, hogy az 1867-iki kiegyezés felforgatására törekszik”. A köz- tiszteletben álló Imre József szemkórház-igazgató szintén bizalmatlanságának adott hangot. Garzó a közgyűlésen mintegy megismételte, hogy Kossuth Lajosban is, mikor díszpolgárnak választották, a múlt emberét tisztelte meg a város közönsége, s „teljességgel nem helyeselte kiegyezés utáni politikáját, mert Vásárhely városa a kiegyezés alapján állott és áll ma is”. Ezért indítványozta, Endrey képviselő útján adják tudtára az ifjabb Kossuthnak, hogy amint megkezdett politikai útját befejezte, és a kedélyek lehiggadnak, akkor a legnagyobb szívességgel látják őt „a múlt és Kossuth Lajos emlékéért”. A közgyűlés végül nagy többséggel a tanács javaslatát fogadta el: Kossuth 16 Polgm. jel. az 1906. évről. Hódmezővásárhely, 1907. 3-^t. 75
