A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
TANULMÁNYOK - A hagyományos búzatermesztés technológiája Hódmezővásárhelyen a 19 század második felétől az első világháborúig - Kristó Mária
a kocsi, miközben a vellások az ágyás szélére kirugdosott, kiszórt búzaszálakat igazították vissza. A kinyomtatott szalmát lehányták, s félkörben „karimára húzták”. Általában kétszer-háromszor szalmáztak, végül rudasba gyűrték. Az ágyásban maradt törek lehúzása után este került sor a kinyomtatott gabona „garmadába húzására” a „szömtoló” segítségével.25 A búza tisztítása A tisztítás négy fázisból állt.26 Az első a garmada szórása. A „szömdúró” szórás előtt vasvillával fellazította a garmadát, s folyamatosan dúrta a búzaszemeket a szóróig. Akkor vetette oda, amikor az hajított. A szóró a garmada oldalánál, a szélnek oldalvást helyezkedett el. Keskeny, hosszú, sekély falapáttal szórta a magot, hogy a szél kifújja a polyvát, töreket. Ha erősebb szél fújt, ketten is szórtak. Ilyenkor felváltva hányták a szemet: amikor az egyik szórt, a másik merített, majd fordítva. A szórás befejeztével a törekkarimát összehúzták, s így elszakították a tiszta szemet az aljtól. A kettő között egy lapátnyi szélességű utat hagytak. Ezután az alj szórása következett, amelynél csak féllapátonként haladhattak a sok törek és polyva miatt. Az aljbúza tiszta részét is külön választották a törekes, úgynevezett tokúsbúzától, s ezt is külön garmadába terelték. A két garmada tiszta búzát fölszelelték, ez már rendszerint ponyvára került. E harmadik fázis rendszerint haladósabb volt az előbbi kettőnél. A jó szelelés titka az volt, hogy a lapát elülső szélével jól szét kellett teríteni a szemet. A szelelés után szakítottak, amikor ismételten szélnek vetették a szemet. A szelelés alját és a második szórás alját, a tokúsbúzát még szemenként átválogatták, s ismét szeleitek. Az alját a jószággal feletették. Szelelés közben egy ember igyekezett söprűvel a tiszta szemekről a még ottmaradt szemetet elhajítani.27 25 NAGY Gyula: i.m. 49-81 26 Uo. 81-85. 27 BALASSA-ORTUTAY: i.m. 202. 63