A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

TANULMÁNYOK - A hagyományos búzatermesztés technológiája Hódmezővásárhelyen a 19 század második felétől az első világháborúig - Kristó Mária

személy, az egyik locsolta, a másik kavarta a búzát. így azonban lassan haladtak.

Az előkészítést maga a vetés követte. Két fajtáját ismerték Hódmezővásárhelyen: a levetést és a felülvetést. A levetést csak nagyon ritkán alkalmazták e vidéken. Ősszel, elkésett vetésnél került sor erre az eljárásra. A magot szántatlan földre szórták, s 3-4 col mélyen leszántották, majd a talajt fogas- és tüskeboronával elsimították.

A levetésnél sűrűbben alkalmazott vetésforma a felülvetés volt, amikor a már felszántott talajra szórták a vetőmagot. A vetésnél egyetlen zsákot használtak, amelynek az egyik alsó sarkát és a szájának egyik sarkát zsineggel összekötötték. A vetőzsákba a magot a földre állított zsákokból öntötték, majd nyakba vették úgy, hogy annak szája jobb kéz felé nyitott volt. A vető bal karjával a búzamennyiség felét hátravetette, másik felét elől hagyta. Közben úgy fogta zsák száját, hogy abból a szem ki ne szóródjék, s össze ne csukódjék a zsák, mert kinyitása időveszteséggel járt volna. A zsákba öntött gabona mennyiségét a vető termete, ereje és a bevetendő terület hossza határozta meg, de általában egy vékányi (30 liter) gabonát mértek bele. Ha a föld hosszú volt, akkor a föld közepére, s a túlsó végér is állítottak zsákot, hogy rakhassanak a vetőzsákba, ha az kiürült. Ha rövidebb volt a birtok, akkor általában annyi vetőmagot raktak a vetőzsákba, hogy visszafelé is elegendő legyen.

A gazda a vetés megkezdésekor mindig fohászkodott, segítségért könyörgött. Több szokás élt. Volt, aki csak ennyit mondott: „Uram, Jézus segiccs!” vagy: „Uram, segiccs!”, esetleg: „Jézusom, segiccs!”7 A reformátusok kalapjukat megemelve imádkoztak, a katolikusok pedig miután levették kalapjukat, keresztet vetettek és úgy imádkoztak. Kérték az Istent, hogy adjon nekik erőt, a vetésnek pedig kedvező időt, hogy mihamarabb bevégezhessék a munkát.

A fohászkodást követően nekiláttak a vetésnek. A vető bal lábával kilépett, s közben jobb kezével az egyik oldalra szórta a magot. Majd jobb lábával lépett előre, s ezzel egy időben kivett egy maréknyi vetőmagot. Ahogy a bal lábával indult, ismét szórt, csak most az ellen7 FELLETÁR Béla: Hódmezővásárhely vallási néprajza = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve. 1997. Hódmezővásárhely, 1997. 115.

56