A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
TANULMÁNYOK - Endrey Gyula élete és politikai pályafutása - Földvári László
embernek, hogy valami lutheránus és katolikus intelligenciát nem ismerek, hogy a zsidó intelligenciának fogalma is ismeretlen előttem, s így annak salakját sem ismerhetem... A Hód-Mező-Vásárhely szerkesztő bizottságának tagjai rágalmazhatnak, gyanúsíthatnak - nem félem fegyverüket. Mert ismeri őket Hódmezővásárhely közönsége, hogy kicsodák és milyen emberek ők, s engem is sokan ismernek. Aki még nem ismert, avval megismertetett a Hód-Mező-Vásárhely szerkesztő bizottsága. És én ezt nekik még meg is köszönöm, mert az ő gyalázkodásuk és gyanúsítgatásuk naponként érzik, csak dicséretemre vallanak, mivel így tudja a nagyközönség, miért tajtékoznak rám és lapomra mérgükbe. Endrey Gyula a lapszerkesztés mellett sokoldalú tevékenységet folytatott. Ebben az időben Hódmezővásárhelyen, mint ellenzéki városban a városiasodás, az általános fejlődés - a fővárosban és néhány ipari gócpontban szembetűnő volt - alighogy megindult. Városunkban tervszerűtlenül folyt az utak kiépítése, kövezése, a fásítás, a csatornázás. Az ország negyedik (lakosság száma szerint) városának mindössze egy század katonasága, járásbírósága, adóhivatala volt. Jelentéktelen kereskedelmi életét a csupán helyi érintkezésre szorítkozó telefonhálózata nem segítette, akárcsak a falusi színvonalat elérő postai szolgálat. A lakosság többsége Kossuth függetlenségi politikájának a híve volt. A tömegek függetlenségi érzelme a városi vezetésben nem érvényesült, ahogy az elvárható lett volna. A közigazgatást két évtized óta a kormánypárt emberei vezették. A tisztikart saját képviselőikből saját képükre formálták. A város vezetői a kormány rendelkezéseit végrehajtották, így szembe kerültek a függetlenségi érzelmű lakosokkal. Mindezt csak tetőzte a korrupció, a személyes ellentét, amely a törvényhatóság egészséges működését tette lehetetlenné. 1886-ban a tanköteles gyerekek 49 %-a járt iskolába. Tanyai viszonylatban ez még rosszabb volt, 19,4 %. Az 1880-as évek végéig a harminc vásárhelyi iskola közül tizenhárom volt zugiskola, amelyekben a tanítók szakképesítés nélkül tanítottak. Legtöbbjük iparos, katonatiszt, mezei munkás, akik a saját magukról kiállított statisztikai táb- 1 1 Vásárhely és Vidéke, 1887. 50. sz. 32
