A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

TANULMÁNYOK - Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen - Herczeg Mihály

A közös uradalom 1827 után már nem állított elő italokat, nem gyakorolta közvetlenül a forgalomba hozást sem. Mindent kiadott haszonbérlőknek. Az egyik ilyen regále bérlő, Schulhof Maximillán, haszonbér elengedését kért 1848-ban azon a címen, hogy a lakosok „kurta kocsmákat” tartanak fenn, és így az ő jövedelme csökkent. Ez nem új dolog Vásárhelyen, hiszen már 1740-ben a városi tanács az „Új utcai Keresztúrinét kurta csapszék árulásról convincáltatván" megbüntette.

A serház bérlője, Beer Móritz 1855-ben még fantáziát látott az italgyártásban. A serházban a „pálinkafőzést nagyban szándékozik űzni. ” Évi 10 ezer forint haszonbért ígért a serházi bérleményért, 1864-ig szeretett volna szerződést kötni rá. 1857-ben már csak úgy ajánlott 9 ezer forintot, ha ezért a pénzért a Serházi Szikáncsot is megkapja.

Az uradalmi bérlő egyre többet panaszkodott az eszközök avulása miatt. Végül is 1873-ban a thj. város az összes maradék földesúri jogot, a hozzájuk tartozó épületekkel 430 ezer forintért megvásárolta.8

A serház végleg megszűnt működni. Annál inkább is ideje volt felszámolni ezt a tevékenységet, mert a kőbányai sörgyárakkal úgy sem bírta volna a versenyt.

A nehezen szerzett jogokat a város nem sokáig élvezte. A legtöbbet jövedelmező regálét, az italmérés jogát az 1888:35. te. állami monopóliummá tette. Igaz, hogy a törvény a kártalanításról intézkedett, ez azonban hosszú távon hírül sem pótolta a kiesett jövedelmet.

8 HERCZEG Mihály: A gróf Károlyi család hódmezővásárhelyi uradalma a 19-20. században. Szeged, 1994. 33.

21