A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
NAPLÓ - Egy tengerész naplójából - Földvári László
partis szórakozásra költötte. Mire az ad hoc vállalat értesült megbízottja viselkedéséről, a cápa felett már megütötték a dobot. A Filadelfia három árbocossal a Nyugat-Indiai szigetek között én is részt vettem a cápavadászaton. A cápafogáshoz ujjnyi vastagságú acélrúdból formált fél méter hosszúságú horgot (épp olyan, mint a tiszai pice) használunk, mely egy méternyi láncon függ. A kötelet tudvalevőleg nem szabad közvetlenül a horogra erősíteni, mert ha a cápa elharapja, horgunknak is búcsút mondhatunk. A horgot csalival fölszerelve s ujjnyi vastagságú kötéltekercsre erősítve a hajótatról (hátulról) a vízbe bocsájtjuk. A cápa meglátva a csemegét, hanyatt fordulva elnyeli horgostól, láncostól. A cápa azért fordul hanyatt, mert különben a hosszú előrenyúló orra miatt nem tudná elnyelni a csalit... A pár száz méteres kötelet kézben tartva eresztjük a cápa után mindaddig, míg meg nem csendesedik. Akkor elkezdjük húzni a hajó felé úgy, hogy az addig visszanyert kötelet újból utána bocsájtjuk. Ennek a manővernek aztán az lesz a vége, hogy vagy neki rugaszkodik és eltépi a megkötött végű kötelet s megszökik, vagy pedig kábultan átadja magát sorsának. Ez állapotban óvatosan a hajó közelébe vezetjük s a kötél körül vastag hajókötélből nagy hurkot formálunk s a víz alá bocsájtjuk. így aztán a megkábult cápát óvatosan a hurokba vezetjük s abban a pillanatban, mikor testének legterjedelmesebb része meghaladja a hurkot hirtelen megrántva rászorítjuk. A hurok ezután követve a test formáját csúszik mindaddig, míg a hatalmas kétágú farok meg nem rögzíti... Most már magunkénak mondhatjuk, mert az árbocon függő csigába vetett hajókötelet húzva, farkánál fogva a magasba emeljük... ezután következik a cápa kivégzése, melyet szigonnyal, puskával, fejszével hajtunk végre. Fölhasítván a cápa gyomrát, általános érdeklődés közepette nézzük, meg mit rejt magában... Ezután a tengerbe dobjuk és testvérei, rokonai felfalják... Nagy Imrét hívta a tenger, és Fiume második hazája. 1924-ben fel- kerekedett és visszaköltözött Fiumébe. 1925. január 6-án halt meg. 125
