A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

NAPLÓ - Egy tengerész naplójából - Földvári László

lehet, lévén ez az illetékes fórum által korrekt és kötelességszerű eljá­rásnak minősítve. Minden ezer (nem ezred) rendőrnek saját zenekara van, mely pél­dául a szegények üdülő telepein, tengerész otthonokban, jótékonysági ünnepségeken ingyen zenét ad. Egy szép napon végre megkezdődött az elsüllyedt Britannia tárgya­lása, melynek végén a Belcairut vesztesnek mondták ki s a legnagyobb fokú kártérítésre kötelezték. Parancsnokot megfosztották egyszer s mindenkorra oklevelétől. E nem kis összeg azonban csak kis rész volt a Britannia tulajdonosát ért kárnak. Nagy Imre a per után pár hónappal, 1886 őszén került az Adrai Magyar Királyi Tengerhajózási Társaság kötelékébe. Szorgalmával hamar elnyerte szorgalmával feljebbvalói bizalmát, és gyorsan haladt előre a ranglétrán, első hadnagy, ideiglenes parancsnok, majd pa­rancsnok lett. Amikor felépítették a Baross miniszter felesége nevét viselő Carola nevű díszhajót az Adriának, Nagy Imrét nevezték ki a parancsnokává. A hajó Angliából indult Fiúméba, innen Tuniszba. Ezzel megnyílt a postaközlekedés Fiume Tunisz között. „...Egy alkalommal Tuniszban horgonyozván, az Adria ügynök­ségtől azon értesítést vettem, hogy utasokkal megrakodva Algírba kell mennem... Egy igen előkelő, hatalmas és magas állású arab utasom is lesz, ki azonban kíséretével egyetemben sem kabinokra, sem a hajón lévő francia konyhatermékekre nem reflektál vallási felfogásból kifo­lyólag. Azon kívül kerülni óhajtja az idegenekkel való érintkezést. Kellemes időjárás lévén sátort rögtönöztettem a födélzeten a kiváló arabus és kísérete részére... Mikor elhelyezkedtek, sikerült felismer­nem a hatalmas urat, mert ő ült keresztbe tett lábakkal a középen s körülötte pedig emberei hevertek. Beszélni vele nem volt alkalmam, mert jelezve volt, hogy idegenekkel nem óhajt érintkezni... Ételeiket magukkal hozott edényekben, de nem a gőzös konyháján, hanem a hajó kovácsműhelyének fújtatóján főzték. A főzésen és étkezésen kívül nem lévén egyéb dolguk, idejüket tisztálkodással töltötték. Tisztálko­dásnak e művelet nem igen volt mondható, mert mindössze abból ál­lott, hogy ruhájukban megbújt vérszopó állatokat hatalmukba kerítsék. * Nem tart igényt 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom