A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
NAPLÓ - Egy tengerész naplójából - Földvári László
tene számára. Avagy az éjjel-nappali szivattyúzásnál, mely különösebben a vihar alkalmával aktuális és elkerülhetetlen, miként védekezzék a matróz a hajón keresztül csapó hullámmal szemben, mely az örökös tengerbedobással fenyegeti a boldogtalant. Ugyanezen veszély fenyegeti a különféle vitorlamanőverek alkalmával. ” A vitorlás hajón eltöltött két év elteltével Nagy Imre Fiúméban letett eredményes vizsgát követően hadnagyként a Fiiadéiba nevű osztrák-magyar vitorlásra került. „Érdekes lehet a laikusok előtt, ha fölemlítem, hogy a New York - jóreményfokú utat megtévén háromszor, mondd. Háromszor kellett az Óceánt átszelnünk. Éspedig New Yorktól észak Afrikáig a innen áthaladva az egyenlítőn Brazíliáig s úgy a Jóreménység fokára. E hihetetlennek látszó utazás abban leli megokolá- sát, hogy csakis így lehetséges az utat megtenni, mert különben, azaz tekintet nélkül a passzát szelekre, a szélcsöndre, az évszakokra, vitorlással ez út sosem lenne megtehető... Szent Ilona szigetén került sor hajónk födélzetének javítására. Bár gyantás készletünk fogytán volt, hogy a munka gyorsabban haladjon szerződtettünk egy másik ácsot is. Vásárolni mentem egy hordó gyantát. A kapitányt a szokott európai árat sokallta, s korholólag mondd: »Úgy látszik, ön nem tudja a hajótulajdonos érdekeit védeni.« Sértve érezvén magam, így vágtam vissza: »Igenis tudom, de ön nem tudja észre venni, amit ha megengedi, azonnal be is bizonyítok.« Fölemlítettem, hogy a Jóremény fokán hetek óta mellettünk veszteglő olasz vitorlás kapitánya, kinek hadnagya a tengeren elhunyt, mesés összeget ajánlott fel nekem, ha elfogadom az általa fölajánlott hadnagyi állást. Ez esetben ugyanis nem kellett volna várnia az Olaszországból hetek múltával érkező hadnagyra...Ami engem illet, elfogadhatatlan volna a fényes ajánlat, mert a hajóhoz kötő szerződésem már lejárt, de nem akartam cserbenhagyni kapitányomat, kitévén őt annak, hogy heteken át vesztegeljen a kikötőben... Kapitányom az elmondottakra mit sem válaszolt, s ezzel az ügyet elintézettnek tekintettük. »Hadnagy úr nyújtsa a kezét s bocsásson meg a múltkori sértő kifejezésemért. Önnek igaza van. Kifogástalan viselkedésével óriási anyagi veszteségtől mentette meg a hajótulajdonost. Engedje meg, hogy fizetését mától kezdve kétszeresére emel- jem.«Engem annyira meghatott úri viselkedése, hogy annak ellenére 112
