A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

ÉVFORDULÓ - Kétszáz éve született Kossuth Lajos

rugó, mely legyőzhetetlenségig feszítheti a karok izmait a vész napjai­ban; s bizony rossz szolgálatot tesznek a hatalomnak azok a simulé- kony opportunisták, a kik a „szűkebb” haza mellé egy „tágabb" hazát is festve, azon ábrándba ringatják bele a hatalmat, hogy a magyar már beleélte magát a két hazának a szeretetébe. A magyar csak egy hazát ismer, csak annak szeretete képes őt oly oroszlánná tenni, mely egy ellenséges félvilágnak sem enged szeretett hazájához s az annak érde­keivel azonult királyi székhez nyúlni. Amolyan birodalom egységi "tágabb hazai” eszmék uralma mellett, a magyar loyalitás elmehet annyira (ha ennyire menni magát resignálja), miszerint az előbb-utóbb elkövetkezendő válságban megvalósuljon az, a mit egykor úgy fejez­tem ki, hogy Magyarország lesz a máglya, melyen az osztrák sas meg- égettetik; de biz ez nem csak Magyarországra szomorú távlat, hanem a sasra is, sőt erre még szomorúbb, mert nemzetek hamvaikból is feltá­madhatnak (példákat tudunk reá), de sasok soha. Hát én, az élettel rég leszámolt öreg ember, kit a sir szélén nem hevít semmi szenvedély, én azt látom a hatalom érdekének, hogy sies­sen a magyar loyalitást összhangba hozni a magyar nemzet kiirthatat- lan aspirátióival, mert mit hozhat a holnapi nap? az bizonytalan. Az oroszról rég meg vagyon írva, hogy neki csak czéljai vannak, nem elvei, s e czélok olyanok, hogy az összeütközés kikerülhetetlen, mert a kiegyenlithetetlen érdekellentét a körülmények kényszerűségében gyökerezik; a kitörést csak halogatni lehet, kikerülni lehetetlen, de bölcs előrelátással azt ellehetne érni, miszerint ne teljesedjék Machia­velli azon szava, hogy a kikerülhetetlen összeütközés halogatása az ellenség előnyére szokott kiütni, ennek elejét az által lehetne venni, ha a bécsi udvar arra használná fel a halogatással nyert időt, hogy ama kitépett lap visszaiktatásával megadja az alapot s termékeny talajt a magyar nemzet erkölcsi- és anyagi erejének a lehető legnagyobb mér­tékben kifejlesztésére. Ha ezt megtenné; én nem saját ismeretes néze­temet, hanem nemzetünk jellemét véve kiindulási pontul, nemcsak azzal a meggyőződéssel szállanék síromba, hogy a magyar nemzet kiirthatatlan függetlenségi aspirátiójának valósulni kell, hanem azon meggyőződéssel is, hogy oly alakban valósul meg, mely rendíthetetlen sziklaalapot nyújt az uralkodóhatalom jövendője biztonságának! 140

Next

/
Oldalképek
Tartalom