A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Földvári László: Karancsi Dániel „botrányos” közéleti szereplései

és önuralmat magatartásában." A botrányt most is tapintatlan magatartásának köszönhette, ugyanakkor a templomi gyülekezetét is elmarasztalta kivonulása miatt. Végső következtetés: a képviselőválasztások miatt „...lázas izgatottságban voltak a kedélyek. ”

Két év múlva újabb botrányba keveredett. Egy gyászoló családot több mint egy órát várakoztatott a halottas háznál, s amikor érte mentek a Nemzeti Szállodába, több mint egy óra késéssel, enyhén szólva, tántorogva érkezett meg, hogy a temetést elvégezze. Az egyházmegyei törvényszék kötelességének pontatlan teljesítése miatt emelt vádak alól felmentette. „Az. pedig csak részben igaz, hogy porban és piszokban hurcoltam meg a palástot, - védekezett önérzetesen - mert csak az akkor történhetik meg, mint most, amikor a szemétdombot ki nem kerülhettem. ”

Betegsége miatt élete utolsó időszakában már nem tudott részt venni a közéletben. A tolószék csak a lakáson belüli közlekedést engedte meg. Csendesen teltek nyugdíjas évei. Elcsitultak az általa kavart indulatok. 1905. július 2-án halt meg.

Nem tisztünk közel egy évszázad távlatából Karancsi Dániel tevékenységét, munkásságát megítélni, mint lelkészt elítélni, róla ítéletet alkotni. Botrányhős volt? Vagy ismerve jól a hivatal lassú ügyintézését nem félt attól, hogy bármi bántódása lenne? Akit az ikszedik fegyelmi tárgyalása előtt így nyugtatott az egyház egyik tekintélyes vezéregyénisége: „Mit? Ön ellen fegyelmit kértek? No hát, csak legyen nyugodtan. Nincs arra eset, hogy Önnek a fegyelmi vizsgálat révén valami bántódása legyen”. Nem valószínű.

Vasakarattal rendelkező ember volt, ki az általa kitűzött célt sikerre vitte imponáló eredménnyel. Amit elkezdett, azt abba nem hagyta soha. Vehemens természete, hirtelen haragja szinte vonzotta az összeütközéseket, a konfliktusokat, amelyeket felvállalt. Vaskos jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy cselekedetei a város Choroniqua skandalumának hősévé avatták. Ügyeivel nem keveset foglalkozott a Békés- Bánáti Református Egyházkerület illetékes bíróság. Viselkedése ellent mondott annak az elvárásnak, melyet mint lelkipásztortól joggal vártak el, az önzetlenséget, a szerénységet. Cselekedeteivel önmaga mondott ellent betöltött méltóságának.

67