A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Földvári László: Karancsi Dániel „botrányos” közéleti szereplései

hullott ki az. egyetemes protestáns egyház koronájának drága kincsü gyöngyfoglalatából a hódmezővásárhelyi református egyház, melyet az egyházmegye dicsekedve foglal keretébe és közvetlen sajátjának nevez' - mondotta a viták elcsöndesedésével az esperes úr.

1880. március 9-én Karancsi Dániel házasságot kötött Szabó Judit szekszárdi lakossal, aki 1855. október 25-én született. A házasság vihart kavart a közvéleményben, kifogásolták a nagy korkülönbséget, valamint azt, hogy Szabó Judit elvált asszony volt. Mindettől függetlenül boldog családi életet éltek. Feleségét és három lányát (Judit Anna Ilona, 1880. december 28., Etelka, 1882. december 13., Aranka Lívia, 1883. december 17.) rajongásig szerette. Feleségét 1889. november 20-án elvitte a tüdővész. Rászakadt a három kislány nevelésének gondja. Becsületére legyen mondva, a gyerekek nem szenvedtek semmiben sem hiányt. Féltő gonddal leste minden kívánságukat. Legkisebb lányának 1903. szeptember 5-én bekövetkezett halála tolószékbe döntötte. A büszke ember összetörve vonszolta magát. Sorsa kíméletlenül ostorozta. Középső lányát 1905. március 4-én vesztette el.

Felvetődik a kérdés, mi motiválta az ellene indított támadásokat, amelyek megrongálták egészségét. Mennyi volt a felhozott vádak valóságtartalma?

A harc nem az egyház és Karancsi Dániel között folyt, hanem politikai síkon, a Függetlenségi Párt és a Szabadelvű Párt között. A küzdelemben társa is akadt Draskóczy Lajos evangélikus lelkész személyében, aki hangsúlyozta: „Abban a körben, amelyben Én Karancsi tisz- teltes társammal élek, közigazgatási és közgazdasági, politikai kérdésekről tanácskozni szoktunk. Midőn valamiben megállapodunk, annak elintézésére egy vagy több társunkat felkérjük. A legnehezebb feladatot mindig Karancsi kapta, mert kitartó munkája eredményeként mindig, minden feladatot diadalra visz. dicső közkatonaként, mert elnökséget soha nem fogadott el. Ebből adódott az, hogy vádolva sokat volt, de büntetve soha! Saját egyházi bírósága mentette mindig fel. ”

1884-ben március 15-e megünneplése kapcsán ismét összecsaptak a pártok. Függetlenségi 48-as Párt a városi ünnepséggé nyilvánítás mellet foglalt állást, de az ellenzék nem fogadta el. Azzal érvelt, hogy „...ilyen ünnepségek rendezésének tetemes költsége tovább növeli a közterheket. ” Kovács József, a Függetlenségi 48-as Párt elnöke újsá65