A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)
TANULMÁNYOK - Földvári László: Karancsi Dániel „botrányos” közéleti szereplései
olyan írott valami, amit mindnyájunknak respektálni kell” - írta a jogtanácsos, majd tovább folytatva sajnálkozásának adott hangot, hogy „Karancsi lelkész úr, akinek állásával a galambszelídség egyeznék meg, hierarchikus hajlamaiból kifolyólag a sic volo jubeo elvének hódolva, a gúny és a megvettetés korbácsát volna hajlandó suhogtatni az európai rabszolgák, a tanítók felett. ” Vehemens természete, karizmatikus egyénisége, ellentmondást nem tűrő viselkedése, a közéleti aktivitása nem kevés ellenállást vont maga után. Ellenségeinek száma gyorsan nőtt, „kézzel, lábbal, fejjel való gesztikulációja, nagy, sokszor őrülési rohamhoz hasonló hangja ” sokakat fordított ellene. Törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb ez a kitapintható gyűlölet összeütközéshez vezet. Be is következett. A tüzet az „ellenpárt” már régóta szította. Vélt bűneinek iratait „mázsaszám” küldözgették Debrecenbe, ennek eredményeként a Békés-Bánáti Egyházmegye 1874. március 28-án Békésen tartott törvényszéki ülésén tárgyalta fegyelmi ügyét is. A fegyelmi tárgyalás alapjául Darida Sámuel egyháztag bejelentése szolgált, mely szerint: • „ Karancsi Dániel nem keresztelte meg a hozzá vitt gyermeket arra való hivatkozással, hogy nem 0 a hetes, s nem érdekli az sem, hogy Szeremlei elment valahová. • Az. egyháztanács által kiosztott szavazati ívek ügyében kocsira ült, bejárta a város különböző részein lévő Olvasóköröket, ott arra bíztatta az egyház tagjait, hogy a presbiterek azokat válasszák meg, kiket ő javasol. • Lakodalmak és kárlátók alkalmával kétértelmű beszédekkel szórakoztatta az ott lévő nőszemélyeket. ” Az egyháztanács elleni izgatás vádja igazolódott csak be. Az egyházban nem csak a közbékét, a nyugalmat zavarta meg, hanem megrendítette az elöljárók iránti hitet is. Az ítélet: dorgálás és canonica visitatio előtti megkövetés. A presbitériumban lévő ellenségeinek nyomására az egyháztanács megfellebbezte az ítéletet. Úgy érezték, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy Karancsi Dánieltől megszabaduljanak. A fellebbezést az illetékes egyházi bíróság elutasította. Indoklásában felhívta Karancsi figyelmét arra, hogy közmegbotránkozásra semmi okot ne szolgáltasson, szerénység, engedelmesség, békesség és szeretet erényivel ékeskedjék, ahogy az a LXXVII. kánon 62
