A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban

1890-ben egy honvéd huszárdandár, a m. kir. 5. honvéd lovashad­osztály 1. dandára 5 törzstiszttel, 67 főtiszttel és 1543 legénység hu­szárral Vásárhely határában tartotta meg őszi hadgyakorlatát. E két hétre mintegy visszaköszöntek a régi idők, amikor a két ezred lovas­ságát az I-IV. tized házaiban szállásolták el, egyedül Újváros maradt ki ebből. Tüzérségük a serház laktanyájába vonult be. Miután a hon­védek Derekegyházán nem kaptak megfelelő területet, gyakorlatukat a szigeti gyepen kezdték meg. „Ily nagyszámú lovas katonaság még soha nem volt városunkban gyakorlaton - írja az egykori tudósítás - .v így nagy érdeklődéssel várta huszárjainkat a közönség s elmondhat­juk, hogy a csapatok délceg kinézése és magatartása általában a leg­kedvezőbb benyomást tette a közönségre s honvéd lovasságunk iránt a legszebb reményeket ébresztő. ” Rövid időzésükkel az írás szerint mindkét fél meg lehet elégedve, s kiemelte a tisztikar előzékenységét, tiszta magyar érzületét. A sajtó nem hallgatta el a huszárok garázdál­kodását sem. Az utolsó éjjelen 8-10 huszár Oláh Ferenc korcsmája előtt egy Mohos Gábor nevű legényt minden ok nélkül kegyetlenül megvert s egyikük karddal a hátába szúrt, életveszélyesen megsebesít­ve őt. Ugyanakkor a Guttman-féle kispiaci kocsma udvarán „a Janika néven ismert hülye fiút” a hátán két helyen megszúrták a mulató hu­szárok. A rendőrség a honvéd parancsnoksághoz fordult a tettesek kinyomozása és megbüntetésük iránt.41' A hadtestparancsnokság 1890 elején megerősítette az értesülést, hogy a nagyváradi lovas katonai laktanya 1892. évre várható felépíté­se után a vásárhelyi századállomást beszüntetik. Tudomást szerezve a honvédség szaporítását is érintő országgyűlési tárgyalásokról, a város közéletében aktív szerepet vállaló református lelkész, Karancsi Dániel törvényhatósági bizottsági tag indítványára a város ekkor felajánlotta laktanyáját egy honvéd huszárszázad elhelyezésére, továbbá az épület 71 méter hosszú másik részét egy honvéd gyalogzászlóalj részére. Kifejezték, hogy szükség esetén készek a mostani épületet saját költ­ségen a kívánalomnak megfelelően átalakítani és felszerelni. Előadták eddig hozott áldozataikat, a helyőrség várható sorsát, és ecsetelték Vásárhely előnyös fekvését katonaság elhelyezésére, miszerint az 48 48 Vásárhely és Vidéke, 1890. júl. 31., szept. 11., 25. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom