A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Makó Imre: Huszárlaktanya a Serházban

Tassy Ede bizottsági elnök, volt 48-as honvédtiszt 1875 márciusában terjesztette be a bizottság véleményét. Javaslatuk szerint a kérdéses ingatlanokat - tekintettel a honvédségnek célba vett ezredekké alakítására, mely a zászlóaljak más elhelyezését teszi szükségessé - honvédlaktanyául sürgősen fel kell ajánlani a minisztériumnak. Bíztak abban, hogy egy ezredet megnyerhet a város, mi által hadköteles ifjai is helyben maradhatnának, és az átalakítás költségeit a lakosok áldozatkészségétől remélték fedezni. A városvezetés végül akként határozott, hogy bevárja a katonai elhelyezések törvény általi rendezését, nehogy a kormány intézkedését megelőző döntéssel - amennyiben Vásárhely is beleesne az elszállásolási területek közé - a lakosságnak tetemes költséget okozzon.24

Az áprilisi közgyűlésen indítványként felmerült, hogy a katonatartási terheket birtokuk arányában viseljék az egyes lakosok, és megbízták a rendőri és katonaügyi szakosztályt, hogy dolgozzon ki egy be- szállásolási rendszabályt. A bizottság az akkori körülmények között lehetetlennek tartotta egy igazságos és méltányos alapokon nyugvó szabályozás elkészítését, és helyette kaszárnya létesítésére készített tervezetet. E célra szintén a serházi épület kihasználatlanul heverő északkeleti részét találták a legalkalmasabbnak, melynek átalakítása költségvetésük szerint nem egészen 23 ezer forintot igényelt volna. Fedezetet erre házhelyek értékesítéséből, az egyes házak előtt levő területeknek a telkekhez csatolásából és a város apróbb birtokainak értékesítéséből vártak, kiegészítve a kaszárnyaalapon kezelt összeggel, a netalán fennmaradó résznek pedig az állami adó utáni kivetését javasolták. A kezdeményezés kimenetelét már előre vetíthette, hogy a Szegvári nagyutca (ma Damjanich utca) általuk felmért külső végén, a Cseresznye (ma Cserey) és Ilona utcáktól kezdődően kimérendő 29 portából alig 3345 forint bevételt remélhettek. A decemberi közgyűlés az akkori ingatlanárak mellett nem is találta kivitelezhetőnek az elgondolást, és a pótadó további emelése elől is elzárkózott.25

Újabb reményeket ébresztett 1879 tavaszán a temesvári 7. hadtestparancsnokság átirata, mely szerint a budapesti cs. kir.

24 CSML HL T.ü. jkv. 485/1875.

25 CSML HL Th. biz. közgy.jkv. 141,519/1875.

24