A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

ÉVFORDULÓ - Dömötör János: Száz éve született Vén Emil festőművész

Hosszabb-rövidebb vándorlás (Pécel, Örkény, Dalmácia) után 1940-ben Budafokra költözött, ahol élete végéig élt és alkotott. (Ezt a hűséget éppen a napokban külön is értékelte a helyi vezetés: emlékkiállítása nyílt müveiből az ottani Nagy Lajos Gimnáziumban és Huber József szobrászművész karakteres bronz portréját is leleplezték a Gimnázium előkertjében.)

Alkotói munkája mellett 1948 és 1958 között a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vengélátóipari Dolgozók Szakszervezete Szabadiskolája, valamint 1948 és 1955 között az Iparművészeti Főiskola tanáraként is tevékenykedett. 1950-ben Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát. Pató Róza szobrászművész által alkotott síremlékét 1987-ben állították fel a budafoki temetőben.

Vén Emil alkotói világa rendkívül széles ívű. Érvényes ez a megállapítás mind a helyszínekre, mind a műfajokra. Az Alföld mellett éppen gyermekkorához kötődően, szinte természetes a mediterránum (Velence, Nápoly, Nizza, Dubrovnik stb.), mint ihlető forrás. És mint vérbeli festő, nemcsak szemlélődött, hanem mindenütt festett, alkotott is. Műveiben végig lehet követni utazásait.

Oeuvrejében egyaránt megtalálható a táj, az ember, főként a halászok, de az ismerősök, barátok és az egyetemes kultúra nagyjai is. Vannak azonben munkái, amelyeken a szűkebb emberi környezet a tárgyak által jelenik meg. Technikaként legszívesebben az olajfestést használta. Tusrajzai között fellelhető a Játszani is engedd” élményének önfeledt termése is.

Művészi magatartásában és etikájában is kötődött kiindulópontként a vizualitáshoz. Alkotói fejlődése során mindinkább átírta, egyénien újjáteremtette a látott világot. Egy-egy késői művében már szinte csak a formák és főként a színek elvont értékeire helyezte a hangsúlyt.

Első alkotói periódusának művein mér érződik mestere, Rudnay Gyula hatása. Ennek legeklánsabb példája Vöröshajú nő című festménye. A szinte fekete környezetbe (sötét háttér és ruha) helyezett fehér arc és a nyak körüli fehér csipkedísz felidézi Rudnay korai portréit, különösen Csipkekendős nő c. festményét. Felesége portréján is jelen van a tisztaságot jelképező fehér szín az egyéniség és a karakter kifejezéseként. (Egyébként ide kívánkozik, hogy a Rudnay-hatás a korai Barcsay műveken is felfedezhető. A Tornyai János Múzeum igazgatói

146