A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)
ÉVFORDULÓ - Kétszáz éve született Kossuth Lajos
a birodalmi egység kommandiroz, a magyar országgyűlés marchiroz; de akkor legalább újra, még pedig nagyon kézzel foghatólag bebizonyul, hogy Magyarországon maga az oly drágán megfizetett alkotmányos élet is üres frázis, nem valóság. Szomorú nyereség, de mégis nyereség egy nemzet tetterejére, mint az önáltatás! És most meg engedjék meg tisztelt uraim, örömömnek adni kifejezést a felett, hogy Hód-Mező-Vásárhely egyike hazánk azon öt városának, melyek az országos kiállításon nagy éremmel lettek az egészségügyi csoportban haladásuk elismeréséül kitüntetve! Engem az óriási fejlődés, melylyel Budapest aránylag rövid idő alatt Európa legszebb nagy városai közt oly kitűnő helyre emelkedett, már harmadéve azon nyilatkozatra indított, hogy „görnyedező alakom fölegyenesedik, a mint magyar hazánk magyar fővárosának élettől, erőtől pezsgő szép ifjúságára gondolok” s az a szép ifjú nagy lépésekben tör folyvást előre, mindig előre, hatalmasan. Ma már a világ közvéleménye is megadja neki azt a sokat jelentő czimet, hogy „Magyarország büszkesége Hanem a nemzet egy szerves test, és szerves testnek az egészséges vérkeringésre a szivén kívül más jól kifejlett szervekre is szüksége van; s nekem a főváros gyönyörű fejlődése felett érzett örömöm nagyban fokozódnék, ha annak látnám jelenségeit, hogy hazánk néhány más városa is oly vonzerőt képes mind kényelmi, - mind kulturális, - mind közgazdászati tekintetben gyakorolni vidékére, miszerint reményleni lehessen, hogy egynek-egynek népessége aránylag kis idő alatt pár százezerre növekedni fog, mert nem tagadhatom, hogy nem tartanám egészséges fejlődésnek, ha a nemzettest életműködése úgy szólván egyetlen egy városba torlódnék össze. Nem tartanám először azért, mert az általános közművelődés egyenletes fejlődése oly tág területen, mint a minő Magyarország, több oly népességi tömörüléseket feltételez, melyek egy-egy vidéknek társadalmi gyülpontul s kulturális fénycsomóul szolgálnak; nem tartanám másodszor azért, mert virágzó népes városok nélkül nem lehet élénk belkereskedelmi forgalom, nem lehet azon kölcsönös jótékony visszhanglás a mezőgazdaság és müipar közt, mely kivált oly országban, a minő Magyarország, a nemzeti jólétnek nélkülözhetetlen föltétele. Én a világ különböző részein szerzett tapasztalásaimból, a külkonjunkturáktől teljesen függet142
