A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2000 (Hódmezővásárhely, 2001)
ÉVFORDULÓ - Hódmezővásárhelyi évfordulónaptár, 2000
Ezt követően is elsősorban vidéken kapott jelentősebb köztéri megbízásokat: Kölcsey Ferenc (Nagykároly, 1897). Bessenyei György (Nyíregyháza, 1899), Kossuth Lajos (Hódmezővásárhely, 1903 és Makó, 1905). Ezek nyomán kialakultak művészi magatartásának, etikájának és megjelenítési módjának egyéni sajátosságai. Ezek jobbára összhangban álltak a kor, a 19. század vége emlékmű-szobrászatának követelményeivel, gyakorlatával. Ezen belül a portrészobrászat elsődleges szempontja volt a minél teljesebb külső hasonlóság. Kallós Edének ezen kívül sikerült a legtöbb portréjában az ábrázolt jellemének, munkásságának érzékeltetése, kifejezése is. így Kölcsey esetében a belső harmóniára, elmélyültségre és szigorra, Bessenyeinél a meditációra, Kossuthnál pedig a bátorságra és a patetikusságra helyezte a hangsúlyt. A vásárhelyi Kossuth-szobor egyike volt az országban az elsőknek. Ez szinte természetesen adódott a város lakosságának 48-as, szabadságharcos hagyományából, érzületéből. A Kossuth-kultuszt az is jól mutatja, hogy a szobor elkészültét nagyban segítette a lakosság körében végzett gyűjtés eredményeként összejött 12.608 forint. (Mindez azonban nem gátolta az akkori városvezetést abban, hogy az „add meg a császárnak” elv alapján a város leghosszabb és legimpozánsabb su- gárútját ne Ferenc Józsefről nevezze el.) Az emlékmű-szobrászatban általános gyakorlat volt a magas (3-4 m) talapzat alkalmazása. Ezt, mint elidegenítő megoldást, a modern szobrászat teoretikusai kifogásolják, az alacsonyabb, olykor a járószintet állítva előtérbe az emberközelség kifejezéseként. (Minden esetre a mai szoborrongáló világban a magas talapzatnak van gyakorlati előnye.) Legismertebb és egyben legjelentősebb műve a Teles Edével (1872-1948) közösen alkotott Vörösmarty-emlémű (1908) Budapest szívében, a Vörösmarty téren áll. A széles, robosztus talapzaton álló mű középen az ülő, merengő költőt mészkőből faragta ki a szobrászművész-páros. Körülötte az általa teremtett figurák változatos, mozgalmas csoportja látható. Oszlopos, timpanonos építmény és ülő szobor egységében alkotta meg az 1897-ben leleplezett ópusztaszeri Árpád-emlékművet. (Az 99
