A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)
TANULMÁNYOK - Makó Imre: Hódmezővásárhely város illetékbélyegei 1924-1949
A város elmenekített iratait és ingóságait még márciusban hazaszállították Szekszárdról, a városi bélyegek azonban sem ekkor, sem a későbbiekben nem kerültek elő. Az említett polgármesteri rendelkezés alapján a városi bélyegilletéket - „miután ilyen bélyegeink nincsenek” - továbbra is készpénzben kellett leróni, amelynek tényét és értékét rávezették az iratra is.19 A város 1946/1947. évi költségvetésének tárgyalásakor a belügyminiszter kiküldöttje a pénzügyigazgatóság kiküldöttjével egybehangzóan azon kívánságának adott hangot, hogy a városi bélyegilleték szabályrendelet módosításával a város javára szedendő bélyegilletéket az állami bélyegilletékkel egyenlő összegben állapítsák meg. A „legnagyobb takarékosság szem előtt tartásával” készült, a háború előtti színvonal alatt maradó költségvetés kiadási oldalán ekkor szereplő 4 millió 333 ezer Ft-tal szemben mindössze 3 millió 531 ezer Ft bevételt tudtak szembeállítani. A hiányként mutatkozó közel 800 ezer Ft fedezésére - miután a pótadó kivetésének lehetősége megszűnt, bár ezzel az adózok terhe nem csökkent - a belügyminisztertől államsegély engedélyezését kérte a város.20 A városi bélyegilleték felemelése tehát az állam részbeni tehermentesítését, a terhek egy részének a lakosságra történő áthárítását szolgálta. A szabályrendelet módosításának az 1946. december 6-án tartott rendkívüli közgyűlésén tett eleget a törvényhatósági bizottság. Ennek értelmében december 18-ától - „a magánfelek érdekében kifejtett közhatósági tevékenység költségeinek megtérítése címén” - minden kincstári bélyegilleték alá eső beadvány, vagy jegyzőkönyv után már a mindenkori állami bélyegilleték összegével egyenlő városi bélyegilletéket kellett leróni. Belátva azonban, hogy a módosítás leginkább a lakosság leginkább támogatásra szoruló részét sújtja, a város felirattal fordult a belügyminiszterhez. Ebben kérték, hogy az illetékmentességet nyújtó szegénységi bizonyítványok kiadásánál a jövedelmi, illetve vagyoni értékhatárt rendeletileg emeljék fel a kétszeresére, mivel az 19 A szokványos feljegyzés a bélyegköteles beadványokból a legnagyobb forgalmat lebonyolító tanácsi VIII. (Közigazgatási) ügyosztály iratain, az 1945. év tavaszán: „Bélyeg i(lleték). 4.50 p(engő). leróva”, majd „ V(árosi). b(élyeg). ill(eték). 3 p(engő). leróva. 20 CSML HL Közgy. jkv. 253/1946. kgy. sz. 68
