A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)
TANULMÁNYOK - Kruzslicz István Gábor: Vásárhelyi menekültek Kiskunhalason, 1692-1699
Az állandó vészhelyzet mellett az adók még súlyosabban nehezedtek az amúgy is meggyötört lakosságra. Borsod vármegye közgyűlésén hangzott el 1692-ben a következő mondat: „ jobban terheltetik most a szegénység, mint a török kor idejében. ” Hogy ez mennyire így volt, jól mutatja az a tény, hogy az egy adóegységre eső terhek a felszabadító háborúk idején - sőt utána is - messze meghaladták a törökkoriakat, jóllehet akkor Magyarország népességének jelentős része két, esetleg három felé is adózott. Történetírásunk mindeddig nem foglalkozott behatóan azzal a kérdéssel, hogy a felszabadító háború következtében vitathatatlanul megnövekedett terhek hogyan viszonyultak a magyar társadalom tényleges teherbíró képességéhez. Az eddig feltárt összesítések adatainak közlése mellett nemigen történt kísérlet annak megvizsgálására, hogy ezek az adatok mennyiben felelnek meg a valóságnak. Kollonich Lipót, aki fejlett gazdasági és szociális érzékkel rendelkezett, 1685-ben 4 798 ezer, 1686-ban pedig 3 568 ezer forintra becsülte az ország lakossága által ilyen formában kifizetett összegeket, beleszámítva a hadbiztosok, katonatisztek és közkatonák zsebébe vándorolt összegeket is. Ez egybevág Esterházy Pál nádor azon megállapításával, hogy Magyarország 1683 és 1690 között 30 millió forintot áldozott a hadsereg fenntartására és élelmezésére.2 1690-ben gróf Bercsényi Miklós Bécsben panaszt emelt a szegedi császári hadbiztos ellen, aki a vásárhelyi jobbágyokat sanyargatta. 1687-ben például a Temesvár ostromára induló sereg után a vásárhelyiek 300 szekér szénát szállítottak. Hódmezővásárhely esetében a hadiadó és a forspont mértékéről ebből az időszakból kevés adatunk van, de hasonló lehetett a helyzet az ország más hadszíntérré változott részeiben kialakult körülményekhez. Szőnyi Benjámin református lelkész Vásárhelyről szóló verses krónikájában írja, hogy a város lakossága végig kitartott a törökkel szemben a császár mellett, és a háború folyamán élelemmel látta el a császári sereget. 2 Uo. 21. 10
